Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)

Pokreis Hildegarda: A gyáripari termelés kialakulása a Mátyusföldön

ték gyártani faszekrényes, majd 1894-től vasszekrényes kivitelben. Egy másik jelentős malomipari találmány a Haggermacher síkszita. In: 1000 kérdés-felelet a technika világából. Budapest, 1964, 362.

3 Štátny archív v Bratislave, pobočka Šaľa (a továbbiakban: ŠA B PŠ) Okresný úrad v Šali (a továbbiakban: OÚ-Š) i. sz. XIII 75/1931. Malomtulajdonosok: Simon Dávid, Kiss Jozef, Tancik Jozef, Krajca Ján, Ševčík Štefan, Vajdík František, Lipovská Amália, Meleg Anna, Fano Alexander, Krajca Martin, Kulich Mária, Majerčík Juraj, Krajca Gašpar, Krajca Ján, Vajdík Karol, Kolaroci Mária, Gavalec Anton, Kulich Vojtech, Majerčík Andrej, Haberland Gejza.

4 Szemző Béla: A cukorrépa termesztés Magyarországon 1808-1938. Budapest, 1979, 47.

5 Debrecen, Sasvár, Ács, Diószeg, Nagyszombat, Magyarfalu, Nagytapolcsány, Felsőbükk, Nagysurány, Nagycenk, Petőháza, Fészerfalva, Cinfalva, Sajtoskál

6 Földmívelési Érdekeink, 1885. 110.

7 Kuffner Károly 1886-ban az Országos Rovartani Intézetnek tett jelentésében írja, hogy Diószegen 2800 magyar hold cukorrépa-területen 600 gyerek naponta átlag 300-400 répabogarat szedett 20 napon keresztül. A gyerekek ez idő alatt átlagosan 4-5 millió bogarat szedtek össze. A gazdaság 100 darab rovarért 4 krajcárt fizetett. 1893-ban pedig ugyanitt 250 hektoliter ormányos bogarat szedtek össze.

8 Csatár István-Ölvedi Károly (szerk.): Visszatért Felvidék. Budapest, 1939, 88.

9 Pl. az Eisler és Szóld szeszgyárához tartozó dögösi szeszgyárban. A diószegi cukorgyárhoz tartozó szeszgyárban szintén nagy károk keletkeztek. Néhány szovjet katona annyira lerészegedett, hogy bódulatukban beleestek a szesztartályba, ahol meg is fulladtak. A hadtestek kivétel nélkül pusztítottak mindent, ami a kezük alá került. Készpénz után kutatva felgyújtották a hivatalok berendezését, az irattárakat. Az általános rablásból azonban nem maradt ki a lakosság sem. Diószegen és Felsőszeliben a katonaság kinyitotta a raktárakat a helyi lakosságnak. A szovjet hadsereg katonái sem jártak el másképpen. Első dolguk az volt, hogy feltöltötték készleteiket, lefoglalták a maradékot, elhajtották az állatállományt, a lovakat, a szarvasállatokat. A cukorgyári üzemekbe őröket állítottak, hogy a lakosság további fosztogatását megakadályozzák. A termelés megbénult, a földek bedolgozatlanok maradtak. Az általános élelmiszer- és napi cikkek hiánya következtében bevezették a jegyrendszert, tehát a legfontosabb élelmiszereket, mint pl. az 1 napra megszabott kenyéradagot jegyre adták ki a boltokban.

10 Mátyusföld egyik legnagyobb ipartelepe, a diószegi cukorgyár sorsa akár iskolapéldája is lehetne az 1945 utáni nemzetgazdálkodásnak. A gyárat mint kollaboránsok tulajdonát államosították a hozzá tartozó épületekkel, berendezéssel, földekkel együtt, azonban az egyes termelési egységeket, mint a műmalmot, a cukor-, a szesz- és a konzervgyárat, a magnemesítő állomást, a kertészetet, a gazdaságokat különválasztották. A szeszgyárat teljesen leépítették, berendezését elszállították, leállították benne a termelést. A Mária-műmalmot is államosították, elkülönítették a cukorgyártól. Az ipartelep egyes gazdaságain állami gazdaságot (štátny majetok) alapítottak. A megmaradt gazdaságokból pedig kialakították a kollektivizáció, az új típusú mozgalom szellemében mesterségesen létrehozott földműves-szövetkezetei. Ezek a szövetkezetek a szovjet példát követve a mezőgazdasági termelés nálunk eddig ismeretlen, központilag irányított és előre tervezett új formáját próbálták meghonosítani.

11 Pekárne a mlyny Sered'.

12 ŠA B PŠ. ONV Šaľa. i.sz. 10826/1948.

217