Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: Előszó
kozunk, a szlovák-magyar etnikai határ az általunk tárgyalt Mátyusföldtől jóval északabbra húzódott. Ezt igazolják a fennmaradt írásos források. A török pusztítás, de elsősorban a tizenöt éves háború jelentős hatással volt a régió etnikai struktúrájára. Az újratelepítés és migráció kapcsán a 18. században ennek a határnak a délre tolódásával kialakult egy új etnikai struktúra, amely többé-kevésbé megegyezett a második világháború idejének állapotával. Az általunk értelmezett Mátyusföld lakosságának többségét az évszázadok során a magyar etnikum alkotta. Második legnépesebb népcsoportként a szlovákság követte, mely a Boldogfa-Réte-Kismácséd-Nagymácséd-Vága-Vághosszúfalu vonaltól északra élt viszonylag zárt tömbben. Számarányuk a régióban a népszámlálások tükrében (1880-1930) 18-41% között mozgott. Harmadik etnikumként a németséget tartjuk számon. A II. József alatt Diószegre és Újhelyre betelepített német telepesek mellett a német népességet a mezővárosokban élt zsidóság alkotta. Számuk a volt Galántai járásban jelentősebb: de itt sem érte el az összlakosság 10%-át, sőt folyamatos csökkenéssel 1930-ban ez az arány 1%-ra zsugorodott. Az 1918-19-es államfordulat negatívan hatott a magyar lakosság arányának alakulására. Tíz év alatt - 1920 és 1930 között - a magyarok számaránya 14%-kal csökkent, míg a szlovákságé 26%-kal növekedett. Ez a csökkenés részben visszavezethető a természetes asszimilációra, a földreform végrehajtása során lezajlott újabb migrációs hullámra, mely alapján szlovák, morva és cseh telepesek érkeztek a vidékre, de az állami hivatalok erőszakos és burkolt asszimiláló törekvéseire is, melyeket az 1930-as népszámlálási eredmények kapcsán a legfelsőbb kormánykörök is elismertek. A kötet tanulmányai egy hosszabb időszak kutatási eredményeire alapulnak. Bármennyire törekedtünk is a teljességre, tisztában vagyunk vele, hogy a könyvnek objektív okok miatt így is van néhány hiányossága. Csak remélni tudjuk, hogy ez a szerzőket további kutatásra ösztönzi, és az egyes tanulmányokat kibővített, átdolgozott formában a jövőben önálló kötetekként olvashatjuk majd. Az idegen nyelvű rezümé mellett a könyv hely- és névmutatót is tartalmaz. Bukovszky László Jegyzetek 1 Elsősorban Hübner János, Gulyás Elek, Vörös Ferenc, Zeller Elemér, Endreffy János, Troch Pál, Czibor József és Vájlok Sándor helytörténeti kutatásaira gondolunk. 2 Sbľrka zákonú a naŕľzenľ. Praha 1922, 1835-1836. A járások új közigazgatási elrendezéséről szóló törvény alapján az általunk tárgyalt természetföldrajzi térséget teljesen magába ölelte a Galántai és a Vágsellyei járás Szenccel és Szereddel egyetemben. 20
