Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Pukkai László: A mezőgazdaság, a szövetkezeti mozgalom és a kereskedelem alakulása a Mátyusföldön 1848 - 1945 között
szerdahely-Galánta, majd a Galánta-Nádszeg vonalon - is segítette a kereskedelem kiszélesedését a Mátyusföldön. A vásárok mellett a kereskedelem a régió településeinek üzleteiben, vegyeskereskedéseiben valósult meg. A kereskedők többsége a 17. századtól letelepedést nyert izraeliták voltak'17 (Galánta, Szered, Vágsellye, Szene, Vágfarkasd, Diószeg, Vízkelet, Nagyfödémes, Deáki, Pered, Alsó-, Felsőszeli, Kajal, Szelőce, Sók, Tornóc). A régióban nagyobb üzlethálózatok Vágsellyén, Szereden, Galántán és Szencen alakultak meg. Például a Galántai Kereskedők és Iparosok Testületé 1907- ben 17 nagykereskedésről, két szőrmeüzletről, öt vasáruüzletről, hat borkereskedőről, fűszerboltról, öt házaló árusról, három szatócsüzlet működtetéséről számol be. Szereden vas-, sőt gyarmatáruüzletek is voltak. Ilyen volt például az 1840-től működő Klug-féle üzlet, ahol mezőgazdasági eszközöket és fegyvereket árultak. 1926-ban a Seidler-féle vas- és a Preisler-féle gyarmatáru működött, valamint számtalan vendéglő. A bécsi döntés után a diszkriminatív zsidótörvények tiltó rendelkezései alapján a kereskedelmi és ipari jogosítványok néhány kivételtől eltekintve keresztény kézre kerültek. Jegyzetek 1. Hoós János: Gazdálkodás és racionalitás. Budapest, 1991, 167. 2. A már idézett Hoós az angliai ipari forradalmat elemezve megállapítja, hogy „azt mezőgazdasági forradalom is kísérte", amelynek a jellemző vonásai szerinte a következők: 1. kialakult a nagy földterületeken (a földbirtokon) folyó gazdálkodás a korábbi parcellás műveléssel szemben, és a legelőgazdálkodást felváltotta a takarmányra épített állattenyésztés; 2. a művelhető terület kiterjedt, azt bővítették a legelők és a közös területek terhére, továbbá az intenzív állattenyésztés is meghonosodott; 3. az önellátó falusi parasztra épített mezőgazdasági közösségek átalakultak bérmunkást alkalmazó mezőgazdasági közösséggé, ahol az életszínvonal jobban függött a nemzeti és nemzetközi piaci körülményektől, mint az időjárástól. 3. Danis Ferenc: Hont vármegye mezőgazdasága a 18. századtól 1918-ig. Fórum Társadalomtudományi Szemle, III. évf. (2001) 2. sz. 60. 4. Takács Imre: Magyarország földművelésügyi közigazgatása az Osztrák-Magyar Monarchiában 1867-1918. Budapest, 1989, 9. 5. Vellmann Imre: Mezőgazdaság és parasztság Magyarországon a kora újkorban. História, XVI. évf. (1994) 8. sz. 11. 6. Niederhauser Emil: Jobbágyfelszabadítás Európában. História, XV. évf. (1993) 3. sz. 21. 7. Somogyi Éva: Abszolutizmus és kiegyezés 1849-1867. Budapest, 1981, 31. 8. Kosáry Domonkos: Magyarok Európában. III. Budapest, 1990, 334. „A jobbágyság jelentős része, mintegy 40%-a tulajdonába adta a törvény a földesúri földeket (megközelítően 10 millió kataszteri holdat), az ország területének egyharmadát. A telekkel nem bíró jobbágyok, a zsellérek tömege viszont továbbra is föld nélkül maradt. Nincstelen agrárproletár lett belőle." 9. Kosáry i. m. 387. 193
