Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: Államhatalmi változások a Mátyusföldön 1918 - 1919-ben és 1938-ban (Trianon és az első bécsi döntés)
náriusokat megállították a honvédek a nagymácsédi nemzetőrökkel.23 December elején Magyardiószeg határában szintén egy kisebb katonai összetűzésre került sor. A nagyfödémesi nemzetőrség egyik tagja, aki a magyar honvédekkel a községből a kijelölt ideiglenes demarkációs vonal irányában haladt, halálos lőtt sebet kapott.24 A kialakult fegyveres frontvonal már nem befolyásolhatta az eseményeket. A demoralizált honvédség képtelen lett volna felvenni a harcot egy komolyabb ellenséges katonai alakulattal. A csekély számú tüzérség a frontvonalról még december 10-én ágyúval lőtte a szeredi vasútállomást,25 de a demarkációs vonal védelmét a környék községeiből összeállt nemzetőr egység látta el Farkas Lőrinc százados vezetésével.26 Az október-novemberi forradalmi események után a megyei önkormányzat legfelsőbb szerve, a törvényhatósági bizottság viszonylag megkésve, 1918. december 16-án ülésezett először, és foglalt állást az események kapcsán. Mint utaltunk rá, a Prágai Nemzeti Bizottságnak a csehszlovák néphez szóló felhívását, valamint az ország megalakulását kimondó első törvényt elutasította, de ugyanakkor foglalt csak állást a Magyar Nemzeti Tanácshoz való csatlakozásáról és támogatásáról a megye, azok után, hogy egy hónappal megelőzően, november 16-án már kikiáltották a független Magyar Népköztársaságot Budapesten.27 Szintén érthetetlen, hogy a törvényhatósági bizottság csak akkor kérte feliratban a kormányt a demarkációs vonal megállapítására, és annak tisztázására, hogy mi értendő Felvidék alatt, mely az antant felszólításának értelmében katonailag kiürítendő, holott a Hodža-Bartha-féle egyezmény december 6-án pontosan megszabta azt, sőt Clemenceau utasítására egy héttel később az ún. Vix-jegyzékkel teljesen módosították.28A Károlyinak december 23-án átadott Vixjegyzék a demarkációs vonal véglegesített formáját tartalmazta, mely a Dunát és az Ipoly folyót követve, Losonc alatt Rimaszombaton át, Kassa alatt vezetett az Ung folyóig. Ezzel adva volt a szabad bevonulás a csehszlovák egységek számára a Mátyusföldre is. Annak ellenére, hogy a magyar kormány sikerként könyvelte el a december 6-i szlovák-magyar megállapodást és reményekkel tekintett annak véglegesítése elé, Pozsony vármegye alispánja a kormánytól december 22-én a fegyveres ellenállás elkerülését tanácsoló utasítást kapott az esetleges megszállás esetén.29 A Mátyusföld csehszlovák katonai megszállása két szakaszban zajlott. A terület északi része - Szered és a környék szlovák többségű falvai - a december 6-i egyezmény alapján kerültek csehszlovák ellenőrzés alá. A Szeredben tartózkodó magyar honvédség 1918. december 9-én kora reggel hagyta el a városkát vasúton Galánta felé, majd a vasúti sínpályát felszedték maguk mögött. A csehszlovák önkéntesek előőrse reggel, míg a kb. 100 fős sereg Nagyszombat irányából Brunner százados vezetésével a déli órákban érkezett Szeredbe és foglalta el. A megszálló sereget Puchardt Béla r. k. plébános, a helyi Szlovák Nemzeti Tanács elnöke fogadta.30 A Mátyusföld magyar többségű területének katonai megszállása a Legfelsőbb Haditanács új szlovák-magyar határvonalról szóló határozata alapján történt, melyet 1918. december 23-án Vix alezredes adott át Károlyinak. A határozat szerint a magyar honvédség elhagyta addigi állásait és 128
