Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

Lakosságcsere a Galántai járásban

tot. E cél érdekében az általánosan elismert megemlékezéseket, ünnepeket: a május elsejét, a győzelem napját (május 9.), a szlovák nemzeti felkelést (au­gusztus 29.) állították a cél szolgálatába. A győzelem napja egységes májusi ünnepségei a következőképpen zajlottak a járás területén: Hódiban, e kimondottan szlovák nemzetiségű községben Ján Jeleň, az alapiskola igazgatója tartott ünnepi beszédet. Alsószeliben a középü­letek és a szlovák nemzetiségűek családi házai nemzeti színű (természetesen szlovák) zászlókkal voltak díszítve, és 1947. május 4-én a helyi állami nemzeti iskolában, amely M. R. Štefánik nevét viselte, ünnepi megemlékezést tartottak. Tallóson a kisszámú szlovákságnak szerveztek ünnepséget. Nagyfödémesen és Hidaskürtön nem tartottak ünnepséget, mert éppen azonban a napokban kézbesítette a községi komisszár a fehér lapokat, Nádsze­gen, Királyrévben pedig azért, mert ezek még színmagyar községek voltak.106 A szlovák nemzeti felkelésről augusztus 29-én Taksonyban is megemlékez­tek. Az összegyűlt repatriánsoknak Július Ďuriš mezőgazdasági miniszter tartott ünnepi beszédet. A nagy októberi szocialista forradalom 30. évfordulóján a belügyminiszter körlevele értelmében az egész országban egységesen tartották a megemléke­zéseket. A Galántai járás jelentése107 elsősorban Nádszeget emeli ki, ahol Šimon Štaffen tanító beszélt az ünnepeitekhez, akik között ott találjuk a helyi szlovákokat, a reemigránsokat, a reszlovakizáltakat és az áttelepülteket is. A december végi helyzetjelentés csupa panasz: a jugoszláviai reemigránsok és a helyi liptói betelepültek felháborodtak, amikor megtudták, hogy állami jut­tatásokat csak az áttelepültek kaptak, olvashatjuk a taksonyi komisszár jelen­tésében, valamint azt is, hogy a štefánikovói kolonisták elégedetlenségüknek adtak hangot, amiért Taksonyban a karácsonyi istentisztelet csak magyar nyel­ven folyt, az még inkább nem tetszett nekik, hogy a reszlovakizáltak csakis a magyar nyelvű istentiszteleteket látogatják.108 A jelentésből kitűnik, hogy a politikai pártok mindegyike igyekszik a maga ol­dalára állítani a lakosságot a közelgő 1946. május 26-i nemzetgyűlési választá­sok előtt, ezért nagy harc folyt a reszlovakizáltakért.109 Egyébként, írja a jelen­tés, az áttelepültek fokozatosan megbarátkoztak új környezetükkel. Kisebb problémák adódtak a szántóterületek elosztásával, még mindig hiányzik a textí­lia, a cement és egyéb építőanyag. 81

Next

/
Thumbnails
Contents