Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
Bevezetés
1. Bevezetés Dolgozatunk az 1960. április 29-én elfogadott (36/1960. számú) területi közigazgatásról szóló törvény eredményeként létrehozott Galántai járás gazdaságitársadalmi változásait írja le különös tekintettel a második világháború utáni szlovákiai magyarság helyzetének alakulására. Az általunk vizsgált Galántai járás az egykori Csehszlovákia negyedik legdélibb járásaként szerepelt a kimutatásokban. Északnyugaton a Nagyszombati, északkeleten a Nyitrai, keleten az Érsekújvári, délen a Dunaszerdahelyi, nyugaton pedig a Pozsony-vidéki járással alkotott közös határt. Az 1991. március 3-i népszámlálás’adatai szerint a járás területe 982,53 km2, lakosaink száma 143 846, népsűrűsége négyzetkilométerenként 146 személy, a lakosság 52 településen (4 városban és 48 községben) éli mindennapi életét.1 A járás magyar ajkú lakossága mátyusföldinek vallja magát. Ám nemcsak a történelmi gyökereket kutató laikusok, hanem ismert szakemberek is a Mátyusföld (Mátyusfölde) mint tájegység szerves részének tekintik a Galántai járást annak ellenére, hogy „Mátyusföld mint földrajzi-történelmi-kulturális tájegység pontos körülhatárolása a mai napig vitát képez a kutatók között" - frja neves szlovákiai néprajzkutatónk, Liszka József.2 Liszka József a tájegység behatárolását végző szakemberek két csoportját különbözteti meg. Az egyik csoportba azok a kutatók tartoznak, akik a tájegységet tágabban (Botka Tivadar, Czuczor Gergely, Viski Károly, Zolnay Gyula, Pesty Frigyes), a másodikba pedig azok, akik a tájegységet szűkebben értelmezik (Mária Jeršová, Kristó Gyula). Az első csoportba tartozók a Kárpátok nyugati vonulatától a Garam folyőig elterülő részeket emlegetik e néven. A második csoportba tározók a tájegység nyugati és déli határát az előzőekhez hasonlóan húzzák meg (Kárpátok, Kis-Duna), de a tájegység keleti határát már a Vág folyó bal partjára sem terjesztik ki, úgy is mondhatjuk, hogy a Vág folyó képezi a keleti határt. Mária Jeršová szerint a Csák Mátéval kapcsolatos mondakör a Duna és a Tátra közé teszi Csák Máté birodalmát. Szerinte Csák Máté - mint a korabeli oligarchák leghatalmasabbika - valóban vezetett birtokszerző hadjáratokat az említett területekre, de ezeket tartósan és hivatalosan a birodalmához csatolni nem tudta.3 Szerinte a tájegység meghatározása a 14. század húszas éveiben keletkezett, amelyet egy 1545-ben keltezett okirat „Proventus decimarum districtus Mathwsfelde anni 1545” című része is alátápiaszt, mely szerint Mátyusföld keleti határa a Vág jobb partján húzódik. S bár egyesek Mátyás király nevével hozzák kapcsolatba a tájegység megnevezését, Méry Margit azonban úgy véli, hogy elfogadhatóbb a Csák Máté-féle kapcsolatfeltevés annak ellenére, hogy még nincs bizonyítva. Méry Margit rámutat arra, hogy a Mátyusfölde néven említett tájegység első írásos említése Szenczi Molnár Alberttól származik, ám csak 7
