Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
Deportálások a Galántai járásból
Negyeddel kapcsolatban az volt a terv, hogy a százszázalékos magyar arányt a deportálásokkal negyven százalékra csökkentik. Ennek több mint a felét (60 százalékát) a vágbesztercei szlovákokkal kívánták pótolni, akik közül már számos bizalmi tartózkodott a faluban. A bizalmiakkal kapcsolatban megjegyezhetjük, hogy a 30-50 ezer deportálásra szánt magyar személy helyébe Dél-Szlovákiába 2767 bizalmi érkezett, s közülük 427 pár napon belül távozott is. A tervek szerint a Galántai járás 11 községébe 242 bizalmi érkezett, s miután ebből 25 távozott, 217 bizalmi maradt a járás területén. Ugyanez volt a helyzet a Vágsellyei járás területén is. A kijelölt 7 község 204 bizalmit kapott, közülük 110 önként távozott, így maradt 124 bizalmi. Az ismert adatokat kiegészítve elmondhatjuk, hogy Récsény és Lukasóc község körjegyzősége például Zsigárdra küldött megbízottakat, Sókon Nagybáb és Poszátka bizalmi emberei telepszenek le, Vágsellyére és Vágkirályfára Galgóc és Felsőattrak küldöttjei érkeztek terepszemlére: vagyont - ingót és ingatlant - kezelni, majd birtokolni.76 Peredre Alsó- és Felsőszelezsényből érkeztek bizalmiak, Pallóéra, valamint a Feketenyék melletti Sórjákos majorba jugoszláviai repatriánsok érkeztek. A bizalmiak egy része a későbbiek folyamán telepessé minősült, azaz itt maradt még a deportáltak visszaérkezése után is. Vadkerty Katalin kutatásai szerint sok megbízott - Nagyedről 17, Farkasdról 2, Zsigárdról 3, Vágkirályfáról 8, Peredről 6 és Vágfarkasdról 12 - ismeretlen helyre távozott, Deákiból pedig 14 visszatért szülőföldjére.77 2. térkép. A deportálás célállomásai Csehországban (1946-1949) 66