Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

A magyarellenes intézkedések kezdetei

A deportálások harmadik szakasza még tisztázásra vár. Štefan Šutaj írásából erről több információt is szerezhetünk, és a még élő tanúk visszaemlékezéseire hivatkozva kialakíthatjuk véleményünket e szakaszról is.56

Az említett események ilyen alakulása egyrészt nem tetszett, másrészt nem felelt meg a szlovák politikai köröknek. Ugyanis sok helyen konfliktushelyzetek adódtak elsősorban azokban a dél-szlovákiai falvakban, amelyekben a bizalmiak és más szlovák telepesek laktak a Csehországból visszatért magyarok házában, birtokaikat is elfoglalva.

Ennek következtében a hivatalok az állambiztonsági szervekkel karöltve Délakció fedőnéven előkészítettek egy tervezetet, amely szerint osztályalapon (kuláktalanítás) kellett volna hozzákezdeni a Magyarországra át nem települt, nem reszlovakizált és a Csehországból is visszatért magyarság újbóli szétszórására. Ennek az akciónak az alapját az SZLKP KB Elnökségének 1949. szeptember 7-i határozata képezte. Az akkor már hatalmon lévő CSKP és az SZLKP központi vezetése azonban nem tudott közös nevezőre jutni e kérdésben, s az is komplikálta a helyzetet, hogy a magyarkérdés megoldásában már „érdemeket szerzett” bizottságok semmiképpen sem akartak az akcióból kimaradni. Végül is minden tervezetet elvetettek, pedig a realizációs csoportokat, csoportfőnökségeket Galátán és Vágsellyén is létrehozták. Volt olyan javaslat is, amely szerint a Galántai járásból 85 családot, a Vágsellyeiből 21 családot vittek volna Csehországba. Az országos terv szerint Szlovákiából 866 családot érintett volna a Dél-akció. Prágai utasításra azonban a SZLKP KB Elnöksége 1949. október 21-én visszavonta az akció végrehajtását.

Ez az elképzelés azonban a későbbiek folyamán az ún. műszaki segédzászlóaljak szervezésében köszön vissza, melyeket elsősorban magyar nemzetiségű tagokkal töltöttek föl.

58