Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
Függelék
4. A hazánkban élő magyarság jogi helyzetének megítélésénél abból az alapelvből kell kiindulni, hogy úgy, mint a köztársaság többi nemzetei és nemzetiségei államalkotó elemei a köztársaságnak, nemzeti létüknél és emberi voltuknál fogva egyenlő jogi feltételek közt kell hogy éljenek, miszerint jogaik eredendően adva vannak, az állam létrejöttétől - kezdettől fogva léteznek és nem köthetők más nép vagy nemzet jóakaratától függővé. Nem a hűbéri rendszer modern változatáról, hanem semmi által és senki által nem korlátozott jogegyenlőségről van szó. Másképp mondva tehát nem adott, visszaadott jogokról, sérelmek eltávolításról van szó, hanem az elemi emberi jogok tiszteletben tartásáról. Ha a jog nem más, mint normák, szabályok összessége, melyek betartását az illető társadalom fejlődése szempontjából megfelelőeknek és előnyösnek tart, melyek az állam által meghatározott formában nyilvánítják ki az uralkodó osztály akaratát, s melyek betartása hatalmi eszközökkel is kikényszeríthető, akkor önmagunk számára, akaratunk ellenére nem határozhatók meg a társadalmi jogviszonyok. Ezen okokból is alaptalan nemzeti létünk, emberi voltunk függővé tétele bárminemű hűségeskühöz a velünk egyenjogúakkal szemben. Már maga ez a tény olyan fokú alárendeltséget tükröz, mely elviselhetetlen és sértő a társadalom egyenjogú tagjai, egymás közti kölcsönös megértés, bizalom és együttműködés tartós megvalósítása terén. A Csehszlovák Köztársaság mint önálló állam megalakulásakor tiszteletben tartva ezeket az alapelveket, ünnepélyesen kinyilatkoztatta és kötelezte magát az új állam területén élő összes nemzetek és nemzetiségek jogai biztosítására, bárminemű megkülönböztetés nélkül, beleértve a kisebbségek jogai betartásának nemzetközi szavatolását. Ezért sem a múltban, sem a jelenben nincs helye a jogainkról, ezek mennyiségéről, tartalmáról és ittlétünkről való vitának, még kevésbé az úr és alattvalója, a teljes joggal bíró és jogfosztottak, avagy az adakozók és koldusok, a könyöradományokat adók és élvezők közti alapon, hanem helyénvaló csakis és visszavonhatatlanul az egyenértékűségen, a teljes mértékű jogegyenlőség alapján létrejött tartós és közös együttműködés. a) Járási viszonylatban a demokrácia mint az uralkodás formája - a többség akaratának mechanikus alkalmazása - lehetővé teszi az itt élő magyarság jogaiból való kiforgatását legális, demokratikus eszközökkel. A demokrácia és a joggyakorlat ilyen alapon nem nyújt reális védelmet, az egyenjogúság illuzórikus, semmisséget jelent, és a teljes jogokkal bíró egyenjogúság a kisebbség létérdekeinek arcátlan megcsúfolása. b) Az önigazgatás és a nemzetiségek jogai bármely úton való megnyirbálása - a közügyek intézésében való hiányos részvétel a magyar dolgozók részéről - függetlenül ezek okaitól, nem vezet a társadalom és az állam megerősítéséhez. Előbb vagy utóbb létrehozza az alárendeltség a kisebbségi érzet pszichózisát, az idegenség érzetét váltja ki az államszervezetben, és a félmegoldások provizórikus volta a bizonytalanság csírájává válik. Szerintünk elődeink „bűne” szocialista rendszerünk társadalmi viszonyait nem mérgezheti meg örökre. Szocialista hazánkat építő szlovákok és magyarok 179
