Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

A Galántai járás közigazgatásának kialakulása és módosulása napjainkig

3. A Galántai járás közigazgatásának kialakulása és módosulása napjainkig

A Galántai járás létrehozása az 1848-1849-es szabadságharc bukásával, az azt követő megtorló intézkedésekkel függ össze. Az uralkodó, I. Ferenc József 1849. október 17-én elfogadta az ún. provizóriumot, azaz a közigazgatás ideiglenes rendezését szolgáló rendeletet, melynek értelmében Haynau, a magyar országrészek teljhatalmú ura, katonai főparancsnok 1849. október 24-én kiadott rendeletével 1850-ben létrehozták a katonai parancsnokok irányítása alatt álló polgári közigazgatási testületeket, melyek egységei a megyék, illetve járási szolgabíróságok voltak. Megszűnt az önkormányzati rendszer, hiszen az említett rendelet szerint a megyék és a járási szolgabíróságok állami hivatalokká alakultak át.

Az 1853-as definitívum, majd az 1860. október 20-án elfogadott ún. októberi diploma módosítja a „katonás” közigazgatást. Ezen módosítások eredményeként alakult meg Pozsony vármegye külső járása (Aeusserer Bezirk) Galánta székhellyel. (Megjegyezhetjük, hogy az akkori járások székhelye nem mindig egyezett a megnevezéssel. Legtöbbször a szolgabíró lakhelye volt a járási székhely.)

A Magyar Korona országaink 1873-ban megjelent Helységnévtára, amely az 1869-es népszámlálási adatokat tartalmazza, a következő településeket említi Pozsony megye külső járása címszó alatt: Apaj, Barakony, Deáki, Magyardiószeg, Németdiószeg, Nagyfödémes, Pusztafödémes, Galánta, Gány, Hegy, Hidaskürt, Hódi, Kajal, Királyrév, Kossuth, Kismácséd, Nagymácséd, Nádszeg, Nebojsza, Tótnyárasd, Nyék, Pered, Alsószeli, Felsőszeli, Alsószerdahely, Taksony, Tallós, Vága, Vezekény, Vízkelet, Zsigárd.

Az általunk vizsgált járás itt hiányzó települései közül Boldogfa, Nagygurab (Németgurab) és Rété a Szenei járáshoz, Nagyjóka, Kisjóka és Újhelyjóka a Felső-Csallóközi járáshoz, Ábrahám, az azóta Szered városához csatolt Alsó-, Középső- és Felsőcsöpöny, Geszt és Szered a Nagyszombati járáshoz, Borsa, Egyházfa, Királyfa (a később vele egyesült Apáca- és Papkörmösddel), Jánosháza és Hegysúr pedig a Pozsonyi járáshoz tartozott. Farkasd, Hosszúfalu, Királyfa, Negyed, Patta, Vágsellye, Sempte, Szelőce (Magyarsókkal), Sopornya, (az azóta már Szereddel egyesült) Szeredújváros, Tornóc és Vágvecse pedig a Nyitra megyei Vágsellyei járáshoz (székhelye Tornóc), Salgocska, Nemeskürt és Pusztakürt pedig az ugyancsak e megyéhez tartozó Galgóci járáshoz tartozott.

A Községekről szóló 1886/XXII. te. értelmében beszélünk rendezett tanácsú városról, nagyközségről és kisközségről - ezek önkormányzattal rendelkeztek. Azok a települések pedig, melyek a törvény által megszabott feladataikat nem voltak képesek ellátni - önálló jegyzőt alkalmazni -, kisközségként körjegyzősé13