Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
A Galántai járás gazdasági szerkezetének változásai 1948 után
A vágkirályfai szövetkezet 1949 augusztusában alakult 42 hektáron, 1972- ben 665 hektárt vittek be a közös szövetkezetbe a falu többségében magyar nemzetiségű gazdái. A hosszúfalusi szövetkezet 1949-ben alakult 15 alapító taggal, akik 42 hektár területen gazdálkodtak. Ezek mindnyájan magyar nemzetiségű kisparasztok voltak. Királyrévben 1949. április 26-án 6 taggal - Ribnikár Michal, Pollák Michal, id. Madik Ján, Madik Juraj, Komora Martin, Rozkoš Štefan - 100 hektáron megalakult a gépszövetkezet, majd 1950 szeptemberében Jozef Fábián vezetésével a földműves-szövetkezet. Végül is megjegyezhetjük, hogy Királyrévben a porbokai, az úrföldi, a mácsonyási és az alsóhatári mezőgazdasági földterületek hozzácsatolásával a járás egyik prosperáló állami gazdasága alakult meg a már említett szövetkezetből. Az állam tehát az önkéntes alapon megalakult szövetkezetei megszüntette. A tulajdonosokkal nem egyezkedett, a birtokviszonyokat nem rendezték. A pártállamnak valószínűleg szüksége volt állami gazdaságokra is. Egyébként nem a megnevezésen múlott: a későbbiek során a szövetkezetek is állami, helyesebben pártdirektívák szerint működtek. Alsószeliben két szövetkezet is alakult. Az első 1949. június 12-én Virágh Dezső vezetésével - 34 taggal - a már említett Eisler-Szold birtokon. A 34 tag agrárproletár volt, egyik-másik kisparaszt. A faluban Turján Ondrej vezetésével 277 kisgazda, zömében áttelepült szlovák nemzetiségű alapította meg a szövetkezetét (ebből 41 alsóhatári) 500 hektár szántóterülettel. A két szövetkezet 1951-ben egyesült. A szövetkezet elnökei 1975-ig, amikor is a két Szeli és Körtvélyes egyesült egy nagy szövetkezetei alkotva, felváltva voltak magyarok és szlovákok. A felsőszeli szövetkezet 1949 őszén alakult meg 250 taggal, zömében áttelepült szlovákok alkották az alapító tagságot. Nádszegen 1949. május 2-án 63 tag hozta létre a II. típusú szövetkezetét. A szövetkezetnek egy évvel később már 485 tagja van és 450 hektár földterülete. 1953-ban 120 tag kilépett a szövetkezetből, majd 1958-ban Nádszegen is befejeződött a kollektivizáció. Diószegen, Jókán, Nagyfödémesen (1950, 1949, 1949) szintén a magyarországról áttelepült szlovákok voltak a szövetkezetek alapítói. Tallóson 1949 augusztusában Pavol Bielik és Ján Hudák vezetésével jött létre a szövetkezet, Vezekényen 1949. november 30-án. 1953-ban többen kiléptek, mert az eddig ismeretlen munkaformát, termelési rendet a vagyonosabbak többsége nehezen fogadta el. Pereden 1949-ben kb. 200 hektáron jött létre szövetkezet, Farkasdon, Negyeden és Zsigárdon, valamint Deákin is. Kosúton 1950-ben, Vízkeleten 1951- ben alakult meg a szövetkezet. 1958-ban mindenütt befejeződött a kollektivizáció, s egy-két év elteltével a megalománia jegyében hatalmas mezőgazdasági egységek alakultak. A Galántai járásban 1989 novembere előtt 16 mamutszövetkezet, 4 állami gazdaság és több mezőgazdasági jellegű üzem működött. Ezek a következők voltak: 119
