Pukkai László: Mátyusföld I. A Galántai járás társadalmi és gazdasági változásai 1945-2000 - Lokális és regionális monográfiák 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

A Galántai járás népességének alakulása 1945-től napjainkig

25. táblázat. A Galántai járás településeinek magyarságaránya

Százalék

1961

1980

1991

2001

91-100

2

9

6

4

81-90

10

7

8

7

71-80

10

6

10

10

61-70

4

6

5

6

51-60

4

2

1

2

41-50

2

2

4

1

31-40

2

1

2

4

21-30

3

2

1

1

11-20

2

1

2

Település

39

36

37

37

Az 1961-es adatok szerint a négy város közül a legmagyarabb Diószeg volt (38,70%), Galánta (19,60%) és Vágsellye (12,5%) a 11-20%-os sávba tartozott.

1980-ban Galánta (40,06%) és Diószeg (41,03%) előrelépett, Vágsellye (19,40%) ugyanott maradt, 1991-ben Galánta (48,58%) és Diószeg (46,22%) megmaradt ugyanabban a sávban, Vágsellye (21,84%) egy sávval feljebb lépett.

A 2001-es adatok azt mutatják, hogy Galánta (36,80%) és Diószeg (38,50%) egy sávval lejjebb lépett, és Vágsellye is egy sávval lejjebb csúszott.

Ami a járás falvait illeti: Tallós és Vezekény nem maradt meg az 1. sávban; Hegysúr, Nemeskajal, Vága a 2. sávból a 3. sávba, Jóka, Egyházfa, Sókszelőce a 3. sávból a 4. sávba csúszott. Egyet-egyet csúszott Tósnyárasd, Rété, Borsa, Jánosfalva, Hurbánfalva és Vágtornóc.

Az utolsó tíz évben Deáki magyar ajkú lakosságának száma nem változott, s csak Alsószelié és Feketenyéké növekedett, a többi településen csökkent a magyarság száma. A szlovák nemzetiségű lakosság száma viszont csak Feketenyéken, Alsószeliben, Alsóhatáron és Negyeden csökkent, a többi településen növekedett.

A magyarság számának csökkenése szempontjából Vágsellye és Galánta, Sókszelőce, Vágfarkasd, Pered, Negyed, Nagyfödémes, Vágkirályfa, Vágtornóc és Vághosszúfalu a legszembetűnőbb.

A Galántai járás településein a magyarság számaránya ingadozó. Az 1961- es népszámlálás óta 30 községben 50%-nál magasabb a magyar lakosság részaránya. E között a 30 település között nincs ott a négy város, hiszen Galánta és Diószeg magyar lakosságának a részaránya csak az 1980-as népszámláláskor emelkedett a 41-50% közötti sávba.

Az 1961-es népszámláláskor Nádszeg és Boldogfa tartozott a „legmagyarabb’’ települések sorába. 1980-ban növekedett a 91-100% közötti százalékarányú magyar többségű települések száma: Boldogfa, Feketenyék, Vízkelet, Alsóhatár, Vágkirályfa, Nádszeg, Tallós, Nádszeg, Nagymácséd, 1991-ben pedig Vezekény, Nádszeg, Tallós, Vízkelet, Feketenyék magyar nemzetiségű lakossága volt 91% fölötti.

Érdemes megállapítani, hogy e települések lakossága - Nádszeget és Nagymácsédot kivéve - nem éri el a 2000 főt, sőt az 1500-at is csak Vízkelet lakossága haladja meg (1507). A valamikori nagyközségek lélekszáma csökkenő tendenciát mutat. Ez a társadalmi mozgás megfelelt a hatalom Dél-Szlovákiában

102