L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások
evangélikus kurátor, aki harangozni is szokott, egyetlen - 1977-ben történt - olyan esetről számolt be, amikor egy polgári temetés alkalmával nem harangoztak az evangélikus templom harangjával az elhunytnak. Ő ebben az időben nem tartózkodott otthon, csupán hazaérkezésekor értesült a történtekről. Az elhunyt evangélikus vallású volt, az egyházadót is mindig fizette. A helyi vasércbányában töltött be vezető funkciót és tagja volt Csehszlovákia Kommunista Pártjának is. Mivel a temetés idején a harangozót helyettesítő személy valamilyen okból neheztelt az elhunytra, betartotta a fentebb bemutatott egyházhatósági körlevél rendelkezését és nem harangozott neki. Ez a lépés kegyeleti okokból nem tetszett a faluban lakó evangélikus hívek nagy részének, s másoknak sem. Az elhunyt ugyanis annak ellenére, hogy a kommunista párt tagja volt, az új evangélikus harang szállításához, majd a toronyban való elhelyezéséhez jelentős segítséget nyújtott a helybelieknek: ingyen adott elég nagy mennyiségű vas- és faanyagot is a rudnai vasércbányáról. Az eset egy ideig beszédtéma volta a lakosság körében, mivel addig még nem fordult elő, hogy falubelinek ne harangoztak volna valamelyik felekezet harangjával. A harangozásért a hozzátartozók egy megszabott összeget fizetnek, aránylag ritkán fordul elő, hogy valamelyik család nagyobb összeget is adott volna. A harangozási díj összege annak függvénye, hogy hányszor kellett harangozni az elhunytnak. Ez máig így van. 2000-ben egy harangozás mindhárom felekezetnél egységesen 20 koronába került. Annak az elhunytnak is harangoztalak a faluban, aki innen származik, de már hosszabb ideje nem ennek a községnek a lakosa. Arra is volt példa, hogy az Amerikai Egyesült Államokban elhunyt hozzátartozónak is harangoztattak. A harangokról A reformátusok harangja. A községben a legelső harangja a református felekezetiek volt, s templomot is ők építettek elsőként. Ez az 1699-ben felépített templom paticsfalú volt, amelyet később zsindellyel fedett kőkerítéssel vettek körül. A harangláb a templom mellett állt. A templom építéséhez szükséges pénzt még Erdély területén is gyűjtötték, ezt Bethlen Miklós engedélyezte a rudnai hívek számára. (Batta 1891, 68) Ez a református templom volt a falu első temploma: “Gömör megyében Rudna nevű helyben még soha templom építve nem volt” (Batta 1891, 97). 1800-ban egy Kossovich Antal nevű asztalosmester egy új harangot öntetett. Egy ugyanebből az évből származó feljegyzés szerint temetés alkalmával a harangozásért a harangozó 6 koronát, “a lutheránus testvérektől kétannyit szedett. Ez hihetőleg a templom elpusztulásával szűnt meg” (Batta 1891, 67). A templom, a harangláb és a templomkerítés is porrá égett az 1871 március 15-i tűzeset következtében. A harang az “1871. évben megolvadt a tűz után, csak apró darabokat találtak meg a hamu között, de amelyeket a tudatlan nép részint széthordott, részint figyelemre sem méltatva szétszórva hagyott. A gondok Kerekes János kezeihez alig jutott párfontnyi” (Batta 1891, 100). 73
