L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások

lomtoronyban, a katolikusok pedig a Toronká-ban húzták-húzzák meg a harangot. A harangozásra maguk a hozzátartozók kérték fel az illetékes harangozót; ez máig így van. A harangozást mindig az a felekezet kezdi, amelyikhez az elhunyt tartozik. Naponta kétszer szólaltatják meg a harangokat, de az ún. nyári és téli időszakban eltérő időpontban. Télen fél 8-kor, délután pedig 15 órakor. Nyáron reggel egy fél órával előbb, vagyis 7 órakor, délután viszont egy órával később, 16 órakor.

Amikor a halottnak harangoztak, az elhunyt fejénél a koporsó mellett a katolikusok gyertyát szoktak gyújtani, vagy pedig felkapcsolták a villanyt.

Minden esetben, amikor a falun halottat vittek keresztül, olyankor is harangozni szoktak a katolikus haranglábban. Úgy tartották, azért kell harangozni, nehogy elverje a jégeső a határt. Ezért elvárták, hogy mindig tudassák a faluval, hogy halottat fognak keresztülvinni.

Rudnán keresztül szoktak szekereii halotat keresztülvinni a falun, olyankor harangozni is szoktak. Azt halotam, hogy ezt azér csinálták, hogy a jég ne verje el a határt.

❖

Amikor hoztak ki halotat Rozsnyó felől oszt végigviték a falun, meg szokták húzni a harangot. Ezt azér csinálták, hogy a jég ne verje el a határt, azér harangoztak.

Egyes adatközlők úgy tudják, hogy a második világháború után azonnal megszűnt ez a szokás. Mások azonban úgy emlékeznek, hogy egy rövid ideig még gyakorolták a második világháború után is:

Ha hoztak Rudnán keresztül halotat, előre be kelet jelenteni ide a harangozónak, mert a kereszt élőt viték a halotat, kelet harangozni. Amíg a kereszt élőt el nem viték a halotat, adig harangoztak. Még a háború után is így vét egy ideig talán.

A temetés napján a század első felében akkor is meg szokták kondítani a harangot, amikor megérkezett a pap. Ez jelezte, hogy a temetés rövidesen kezdődik, s a koporsóra is a harangszó után tették rá a fedelet. Ezután a harangok akkor szólaltak meg, amikor a halottat kihozták az udvarból. Amióta a községi ravatalozóból temetnek, akkor kezdik a harangozást, amikor onnan hozzák ki a koporsót, s csak akkor hagyják abba, amikor a temetési menet a sírhoz ér.

Amikor még a háztól temetkeztek, a harangozok általában látták a templomtoronyból, hogy mikor jön ki a menet az udvarból. Amelyik harangozó legelőször látta meg, az húzta meg először, a többi pedig utána. A templom tornyából szintén látták, hogy kiértek-e már a temetőre, s amikor a sírhoz értek, abbahagyták. Ebben az esetben általában a katolikus harangozó figyelte, ő ugyanis a régi temetőkertben álló harangláb mellől jól nyomon tudta követni a temetési menetet. Amióta a ravatalozóból temetnek, szintén ő látja meg elsőként, mikor jönnek ki, így a többiek nyomában kezdhetik a harangozást:

71