L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások

A községben nem emeltek emlékművet sem az első, sem pedig a második világháború áldozatainak. Ezt azzal indokolják, hogy a háborúnak nem volt sok áldozata és zömük a temetőn van eltemetve. A második világháború befejezésének 50. évfordulója, valamint az ott elesett áldozatok emlékére 1995-ben 50 drb. fenyőt ültettek a régi temető nyugati oldalára a patakkal párhuzamosan.

Amint fentebb már említettem, a második világháború idején a faluban nem folytak harcok, azonban a közeli Nagyhegy, azaz a Pelsőci fennsík kemény csatározások színhelye volt. Az ott harcoló német katonáknak Rudnáról szállították ki lovas kocsival az élelmet. Visszafelé ezzel a kocsival hozták be a faluba annak a négy német katonának is a holttestét, akik a Nagyhegyen lelték halálukat. Annak ellenére, hogy az elesett német katonák katolikus vallásúak voltak, mégis a református templom mellé, a temetőkertbe temették el, sírjukat pedig kereszttel jelölték meg. A kérdésre, hogy miért nem a katolikus harangláb mellé, vagy pedig a temető azon részébe, ahová a katolikusokat temették, idős adatközlőim csupán azzal a felvilágosítással tudtak szolgálni, hogy bizonyára azért, mert akik behozták őket, református vallásúak voltak. Az adatközlők nem emlékeznek a templom mellé eltemetett katonák nevére, a krónikában sem jegyezték fel. Id. Juhász Ferenc annak idején mind a négyük nevét feljegyezte, s úgy emlékszik, hogy tisztek is voltak közöttük. A papiros azonban elkallódott, s ő már elfelejtette a nevüket. A keresztre is ráírták az elhunytak nevét, azonban a felirat lekopott, majd idővel a kereszt is elkorhadt, amelyet aztán nem pótoltak. A sírokat a harangozó Gonosz Lászlóné gondozta. Mindenszentek alkalmával általában mindig ő gyújtotta meg elsőként a gyertyákat rajtuk. Halála után azonban már senki nem gondozta a sírokat, így azok begyepesedtek és szinte teljesen besüppedtek. Mindenszentek napján azonban továbbra is gyújtottak gyertyát a falubeliek a sírokon. Azok közül, akik elhaladtak a templomkert mellett a temetőre menvén, többen is bementek a kertbe és ők is tettek rájuk gyertyát.

1993-ban a sírokat kibontották, a holttestek maradványait exhumálták és egy közös sírba, a Kelet-Szlovákiában található Felsővízközi közös katonai temetőbe szállították. A faluban azonban erről sokan nem tudnak, s úgy hiszik, hogy a hozzátartozóik vitették haza őket Németországba. Egyik fiatalabb adatközlőm a mai napig gyújt gyertyát mindenszentek alkalmával az egykori sírok helyén, bár tudja, hogy a földi maradványokat elszállították. A fiatalok általában nem is tudnak róla, hogy a református templomkertben valaha sírok voltak.

Részben Rudnához is kapcsolódik az a haláleset, amikor a második világháború idején a német katonák agyonlőtték Ján Markuš Gonos rekenyeújfalusi partizánt Rudna és Rekenyeújfalu határában. Ez a partizán annak a férfinak volt a testvére, akit évekkel azelőtt bizonyítékok hiányában nem tudtak elítélni egy Rudna határában történt gyilkosság miatt, annak ellenére, hogy mindkét faluban tudták, ő volt a tettes. Amikor a partizán testvérét agyonlőtték, a környékbeliek azt mondták, hogy ő bűnhődött a testvére gyilkos tettéért.

Azon a helyen, ahol a németek agyonlőtték a partizánt, az elmúlt rendszerben emlékművet állítottak. Az eset az erdő szélén a esetnek felé vezető főút bal oldalán a Kósamála erdős rész határában történt. Az itt emelt emlékművet bi-63