L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások
Mielőtt időrendben felsorolnám a helyi bányában szerencsétlenül járt személyek névsorát, ki kell térnem egy olyan halálesetre, amely bár a bányászattal kapcsolatos, azonban nem a bánya mélyén történt. A 19. század vége felé, bár a vasércbánya is üzemelt már ekkor, a helyiek többen még mindig az ún. külszíni fejtéssel is gyűjtötték a vasércet, majd szekérrel szállították a diósgyőri vasgyárba. Az erdőn járva ma is láthatók ennek az egykori bányászási módnak a nyomai, az erdőben rengeteg szabályos gödör van. Ezeket a helyiek pingának, vagy pinkáknak nevezik. A belőlük kikapart vaskövet egy rakásba gyűjtötték, majd elszállították. A munkát mindaddig végezték, amíg az időjárás megengedte. Egy falubeli fiatalasszony a 19. század vége felé a vaskő rakodása közben vesztette életét. A püspöki erdőrészben a Bogoly-bánya közelében a vaskőrakás ráomlott, így a helyszínen szörnyethalt. Az áldozat férjének az unokája a következőképpen mesélte el az esetet: A nagyapám, aki Amerikába kiment, ő is járt oda az első feleségével ki az erdőbe megrakni a szekeret. Ügyes felesége vót nagyon. Azt a kővet szeték, amit már csomóba raktak. Ere a falun keresztül horták Berzéte fele, nem mentek körül Rozsnyónak. Rakták a vaskövet, még egy kosárai akartak félteni a szekere. Természetesen a vaskő teteje télen átázot, megfagyot. No de tavaszkor már, február végin már kezd a napocska erőseben melegíteni, oszt a vaskő is megereszkedik. Hát ahogy ő kaparta, a kőrakás megropant oszt beszakat. Ő meg ép alata kapart. Rászakat oszt meghalt. A vaskövet leengete a székéről az ura oszt őt tete fel a szekere, oszt hozta haza. A 20. században hat, bányában elhunyt rudnai lakosról tudunk. Elképzelhető azonban, hogy nem teljes a névsor, s a század elején előfordulhatott még bányaszerencsétlenség: 1. 1918-ban Kiss István fúrás közben, a dinamit felrobbanása következtében lelte halálát a bányában. 2. 1928. december 12-én Cirbusz János vesztette életét a bányában. Erről a halálesetről a Sajó-Vidék is tudósított: “Bányaszerencsétlenség. Lapunk nyomásakor értesültünk arról a borzalmas hírről, mely az állami bányák rudnai üzemében történt szerda délben. A bánya tetőzete az egyik részen beszakadt, s maga alá temette Cirbusz János 28 éves rudnai nős lakost. A szerencsétlen ember apjával együtt dolgozott ott, aki azonban megmenekült a haláltól. 3 órai mentés után tudták a fiatal férjet kihúzni a kövek közül." (Sajó-Vidék 1928. 12. 13., 3) 3. 1949. október 2-án Franciska Lajos családapa 52 éves korában lelte halálát a bányában. 4. 1958. május 2-án Kiss Miklós, 48 éves a vaskő átrakása közben szenvedett halálos balesetet. 54
