L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások
Bocskor Jenő honvéd, aki Rozsnyó Rudnán az 1920. évben született, anyja: Burkovszky Borbála, a szovjet ellen vívott keresztes hadjárat alkalmával, hazája védelmében 1942. július 27-én Marki mellett hősi halált halt és a helyszínen bajtársai kegyelettel helyeztek örök nyugalomra. - A súlyos veszteség feletti fájdalmukban hazafias szívünk egész melegével adózunk és amidőn a gyászbaborult családnak őszintén átérzett részvétünket, nyilvánítjuk, kérjük a magyarok Istenét, adjon Önöknek erőt és megnyugvást, mert Hősi Halottunk a legszentebbért: Hazánkért hozta drága életét. - Legyen áldott hősi emléke! - Budapest, 1942. szeptember 16-án - Hazafias tisztelettel - Divényi, közp. Igazgató.’ Hősi Halottunk emlékét mindenki kegyelettel őrzi!" (Sajó-Vidék 1942. 10. 3., 2) Az utóbbi két-három évtizedben vált szokássá a faluban, hogy a hozzátartozók bejelentik a helyi nemzeti bizottságon (ma a községi hivatalban) hogy mikor lesz az elhunyt temetése, s egyben kérik, hogy a helyi hangosbeszélőn keresztül tájékoztassák erről a falu lakosságát. Ezt a hírt a hivatalos közlemények beolvasásakor is elmondják, de ha nincs hivatalos közlemény, akkor csak külön ezt a hírt. Egy esetben előfordult, hogy akkor is beolvasták a hírt, amikor külön nem kérték őket erre, s emiatt az elhunyt hozzátartozója neheztelt a hivatal alkalmazottaira. Ezen oknál fogva most már minden esetben megvárják, hogy felkérjék őket. A közlemény általában a következőképpen hangzik: “Az elhunyt XY hozzátartozói értesítik a község lakosait, hogy a temetés ekkor és ekkor lesz ennyi és ennyi órától. ” Természetesen a hirdetést szomorú zene, vagy pedig felvételről engedett harangszó előzi meg, s a beolvasás után is az következik. Minden más közlemény esetében is ugyanígy történik mindaddig, amíg a halottat e! nem temetik. A közleményt általában két nyelven olvassák be, mivel a hivatalos hirdetések is kétnyelvűek szoktak lenni. A gyászjelentések küldése Rudnán az 1970-es években jött divatba, azonban nem vált általánossá. Ennek egyik oka a viszonylag magas nyomdaköltség. A leggyakoribbak a kétnyelvű gyászjelentések, a magyar nyelven nyomtatottak valamivel kisebb számúak, a kizárólag szlovák nyelvűek viszont kimondottan ritkák. A halál hírüladása a múltban a hozzátartozók részéről a környéken élő rokonoknak üzenetek formájában történt. Mivel sokan dolgoztak a rudnai bányában a környékbeli falvakból, ahol a rudnaiak rokonai élnek, ők vitték el a hírt. A második világháborút követő időszakban a rozsnyói munkahelyeken is kapcsolatba kerültek más falubeliekkel a rudnaiak, így azokkal üzentek a rokonoknak. Ma már általánossá vált, hogy telefonon tájékoztatják a rokonokat, ismerősöket, ritkább -esetben pedig gyászjelentést (is) küldenek. 2.3.5. A halálesetek okai Mivel a faluban anyakönyvezés nem volt, s kutatásaim eddigi szakaszában nem állott módomban, hogy az egyes anyaegyházak (Rozsnyó és Berzéte), illetve a 52
