L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások
nem látam, sémit a világon. De mondom, az olyan nagy zaj vót, mintha valami nagy vas zuhant vóna le, mondom, még a rekamír is megmozdult. Már azt is gondoltam azótától, hogy valami szelem ez, vagy ha nem szelem, akor valami földrengés keletkezet. Mer, ecer egy olyan tapasztalatom is vót, míg a fiam kisgyerek vót. Beteg vót. Oszt közbe vót Hoszúszón rokonunk. Meghalt a rokon Hoszúszón. Anyuskaék elmentek Hoszúszóra a temetésre. Az a bácsi vót is nálunk, aki meghalt. Elég az hozá, hogy az anyósomék elmentek a temetésre, sütőt a nap, minden... Ecer csak elkezd velünk rázódani a szoba, rendesen a szekrények, az ajtók zörögtek. Atya egy Úristen, mi ez? A gyerek is érezte. Azt mongya: Anyuka mi az? Én fiam nem tudom. Megijetem, hiába vót napal, megijetem. Mondom: Istenem, most magunk vagyunk ithon... De megáit ez. Csak ecer még egy csöpet oszt vége vót. A faluban senki se észlelt sémit... Hogy ez mi vót, nem tudom. Hogy az a rokon gyühetet el, én már nem tudom, vagy valami egyeb erő, én nem tudom. Mer így egyebet nem vetünk észre. Egy reggel ugyanezen adatközlőm férjével együtt úgy hallotta, mintha valaki egy hatalmasat ütött volna az ablakra, de nem volt az udvaron senki. Ez az eset akkor történt, amikor az egyik rokonuk felakasztotta magát: Amikor X bácsi felakasztota magát: Hát azon a regelen, ahogy beszélgetünk az uramat, hogy mit is fogunk aznap csinálni. Az udvari ablakra, olyat rávágot valami, hogy azt hitük, hogy kihűl az ablaküveg. Az uram rögtön ugrik ki az ajtón, mi van it? Ki zörgőt. De nem látót sémit, senkit. Délután oszt gyöt a hír, hogy X felakasztota magát. Elgyüt ide... Berzétei származású, református magyar adatközlőm történetében ugyancsak titokzatos zörej jelezte a közelgő halált: Amikor Sajóházán meghalt az egyik rokonunk, hát fekütünk az ágyba, ködös vót az idő, eset az eső, hát minek kéjünk olyan korán... Fekütünk az ágyba, de nem alutunk. Ecer csak egy nagy csörenést halotam, de olyat, minta egy nagy vas eset vóna le a padláson. Megrezentem. Mondom az uramnak: te ezt halotad? Azt mongya: halotam. Te is? Én is. Felment a padlásra, sémit az égvilágon nem tanált otan. Hát hogy milyen jel vót?.. Akor gyöt egy óra múlva a rokonunk, gyöt fel kopogtattni, hogy meghalt... néni. Akor halt meg, amikor azt a nagy csörenést halotuk, mintha egy vas eset vóna le. Egyik középkorú, római katolikus magyar adatközlőm olyan történetet mesélt el, amikor a nagyanyja halála előtt az egész család ajtónyikorgást hallott éjjel: Amikor nagyanyám meghalt, még gyerek vótam akor. Már lefekütünk, oszt ecer csak halom, hogy az ajtó csak nyikorgót, ki-be, ki-be. Felkeltem, oszt anyám is monta apámnak, azt mongya: te, halotad? Halotam, monta apám is. Csak nyikorgót, ajtó, ki-be-ki be, de senki nem vót ot. Oszt nagyanyám meghalt. Ezekhez hasonló történetet mesélt el egyik cigány származású adatközlőm is: 35
