L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások
2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások “Éjjel azt álmodtam, kihullottak a fogaim; s ez az álom - minden bölcs könyv és javasasszony szerint - betegséget, halált jegyez. Estére kilelt a hideg, dobált a láz. A fordulat nem lepett meg; az álom, mint egy vészlámpa, kigyullad, vörös fénynyel, az éjjel és az élet sötétjében. “ (Márai Sándor: Ég és föld) 2.1. Halálelőjelek 2.1.1. Az állatok viselkedése Kutya. A kutya vonítását (vonyitását, uvítását) mint a halál elsődleges előjelét kivétel nélkül mindegyik adatközlőm ismeri korra, nemzetiségre és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül. Számtalan konkrét példát hoztak fel, amit ők maguk tapasztaltak: Vonftot a kutya Gotháréknál. Mondom: ember, biztos meghal valaki. Meghalt a szomszéd, ez a Kerekes Géza, it a szomszédba. A kutya vonít, meg megjelenik az éjeli madar, a kuvik. Úgy mongyák, hogy ahol megszólal, ot valaki meghal. Az igaz, hogy a kutya megérzi, hogy meg fog halni valaki, hogy vonít akor. Mer mikor mielőt az uram meghalt, anyira vonítot a mi kutyánk, retenetesen. Az uram még ki is szólt az ablakon, hogy no, kit fogol már kivonítani? És ő halt meg 2-3 napra. És már észrevetem, hogy it a faluba is hogyha valaki meghalt, vonítot a kutya. A kutya vonítot. Amikor az apósom meghalt, a szomszéd kutyája akor is igen vonftot előte. Amikor fent az Ivágyón felakasztota magát Hrutkai, akor a mi kutyánkat nem lehetet bírni, úgy vonyitot. A mi kutyánk, az teljesen tönkre vót, azt alig lehetet halani, pedig it jártak a halothordó-emberek, it jártak a rokonok, ez a mi kutyánk az két hétig olyan csendbe 29
