L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
1. Bevezetés
si szokásait, a halállal kapcsolatos hiedelmeket, és kísérletet teszek a temetkezési és temetőkultúra változásainak rekonstruálására a 20. század elejétől napjainkig. Már a sírfeliratok másolása közben több ötlet is felvetődött bennem, hiszen - amint fentebb már láthattuk! - egy olyan községről van szó, amelynek lakossága etnikai, valamint vallási szempontból is meglehetősen összetett képet mutat. A sírok, sírfeliratok dokumentációja nagy segítségemre volt későbbi kutatómunkám során, hiszen ezek segítségével adatközlőimnek köszönhetően olyan tényekre, eseményekre és összefüggésekre is fény derült, amelyekre nem biztos, hogy rákérdeztem volna, vagy egyáltalán a gyűjtés folyamán felvetődtek volna. Adatközlőim táborát mindig úgy bővítettem, hogy a magyar, szlovák, illetve cigány nemzetiség arányosan legyen képviselve, s ugyanezek a szempontok vezéreltek az adatközlők korát és vallási hovatartozását illetően is. Aránylag sok falumbélit sikerült megszólaltatnom, bár az ideális az lett volna, ha a település valamennyi lakosával beszélhetek, de ez a nagy távolság és az időhiány miatt sajnos megvalósíthatatlan volt. A szülőfalumról lévén szó, a helyismeret, s az itt leélt majdnem harminc esztendő tapasztalata nagy előnyt jelentett. Mivel beszélgetőpartnereim ismertek, ezáltal a temetésekkel kapcsolatos fényképanyag kölcsönzése is problémamentesebb volt, de ugyanez vonatkozik a különböző családi dokumentumokra is. Az 1990-es évek első feléből két - azóta már elhunyt - adatközlőtől származik néhány oldalnyi gyűjtés a temetkezési szokásokkal és hiedelmekkel kapcsolatban, amelyet e munkámban is hasznosítottam. Itt szeretném megjegyezni, hogy - bár munkámban sokat idézek szó szerint beszélgető-partnereimtől - a személyiségi jogok védelme érdekében általában nem tüntetem föl nevüket, még kódolva sem. Csupán korukra, nemzetiségükre, vallásukra utalok azokban az esetekben, ahol ez szükségesnek látszik. A kötet végén viszont betűrendben közlöm beszélgetőpartnereim jegyzékét. Munkám egy teljesen adatolt, az idézetek forrását pontosan feltüntető változatát elhelyeztem a Fórum Társadalomtudományi Intézet komáromi Etnológiai Adattárában (A- 1099). A részletekre kíváncsi kutatók itt hozzáférhetnek. Az adatközlőimmel készült interjúkat általában magnóra vettem, mivel fontosnak tartottam, hogy a tőlük idézett történeteket a helyi nyelvjárásban, lehetőleg szó szerint írjam le. Itt azonban meg kell jegyeznem, hogy néhány beszélgetőpartnerem nyelvezete - minden esetben nőkről van szó - bizonyos mértékig eltér a többségétől. Ez egyrészt abból adódik, hogy többen szlovák településekről jöttek férjhez Rudnára, s magyarul itt tanultak meg. A magyar nyelvet szinte tökéletesen elsajátították, csupán árnyalatbeli különbségeket vehetünk észre az általuk beszélt és a községben általános nyelvjárás között. Egyik nagyobb városból idekerült szlovák anyanyelvű adatközlőm például kimondottan választékosán fejezi ki magát, pedig a magyar nyelvet itt a faluban kezdte tanulni. De választékosabb az átlagtól a fiatal korában hosszabb ideig egy Léva melletti községben, egy tanító házaspárnál szolgáló adatközlőm nyelvezete is. A kutatott településen a palóc nyelvjárást beszélik, de itt különösen jellemző, hogy a kettős mássalhangzókat csak röviden ejtik (pl. látott helyett látót, a vitt helyett vit, vagy az adott helyett adót 24
