L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
6. Összegzés
csökkent. Tekintettel arra, hogy már majdnem két évtizede nem volt cigány-temetés a faluban, nem tudni, ezek a különbségek mennyiben mutatkoznának meg egy mostani temetés alkalmával. A hivatalos állami politikai ideológia a temetkezési szertartásokat is befolyásolta, megváltoztatta. Az 1948-as kommunista hatalomátvétel után az egyházi szertartások helyett a polgári temetéseket szorgalmazta. Mindezek ellenére a községben az első polgári temetés csak 1966-ban volt, majd ezek száma fokozatosan növekedett, a század utolsó évtizedeiben pedig már ezek domináltak. A Polgári Ügyek Testületének helyi csoportja 1975-ben alakult meg, amely elsősorban a polgári temetések szervezésére volt hivatott. Megalakulását követően fokozottabb mértékben nőtt a polgári temetések száma. Figyelemre méltó, hogy ezek az 1989-es rendszerváltást követően szinte alig csökkentek, s az említett testület helyi csoportjának működésére továbbra is nagy igény mutatkozik a faluban. E formáció tehát túlélte azt a hivatalos ideológiát, amely egykor életre hívta. Mivel munkájában jelentős szerepet játszott az 1972-ben megalakult Fecskemadár női éneklőcsoport, ennek tevékenységével külön fejezet foglalkozik, részletesen bemutatva annak repertoárját is. A repertoárt olyan nóták, dalok, sőt temetési énekek átköltött változatai alkotják, amelyek az egyházi énekeket voltak hivatottak helyettesíteni. A kötet foglalkozik olyan közéleti személyiségek, politikusok halálával és ezek temetésével is, amelyek valamilyen módon szerepeltek a község lakosainak életében is. Ilyen pl. Erzsébet királyné, Andrássy Franciska, valamint Sztálin, Klement Gottwald, Antonín Zápotocký és Leonyid lljics Brezsnyev jelképes temetése is. Brezsnyev kivételével mindhárom politikus esetében (Sztálin, Gottwald és Zápotocký) központi utasításra Csehszlovákia valamennyi településén rendeztek jelképes temetést, elhelyezték az elhunyt politikusok gyászkeretes fényképét, s a lakosok részvételi íveket írtak alá, amelyeket aztán központilag juttattak el az illetékes kommunista pártközpontba. Brezsnyev halálakor 1982- ben már csak a munkahelyükön, vagy pedig a kijelölt helyen nyilvánítottak részvétet a lakosok, a falvakban már nem volt kötelező az ún. emléksarkak létesítése sem. Valamennyi politikus temetéséig nemzeti gyászt rendeltek el és tilosak voltak a zenés összejövetelek mindenhol, beleértve a lakodalmakat is. Megállapíthatjuk, hogy a temetkezési szokásokat sem hagyta érintetlenül a 2. világháborút követő politikai-ideológiai változás, azonban a hiedelmek meglepő módon mind a mai napig szívósan tartják magukat. A kötet bemutatja a halállal kapcsolatos hiedelmeket is, külön kitérve ezek jelenlétére a különböző korosztályok képviselőinél. Figyelemre méltó, hogy annak ellenére, hogy a község nagyon hamar polgárosult, egyes hiedelmek mégis nagyon szívósan tartják magukat. Egyik adatközlő például egy olyan 1998-ban megtörtént esetről számolt be, amikor a rozsnyói kórházban az egészségügyi nővérek seprőt adtak egy haldokló öregasszony kezébe, mivel feltételezték, azért hal meg olyan nehezen, 247
