L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
1. Bevezetés
A település tulajdonképpen egy geológiai választóvonal mentén fekszik, a tőle délre elterülő vidék már a Gömör-Tornai Karszthoz (mai hivatalos elnevezése: Szlovák Karszt - Slovenský kras) tartozik, északról pedig a Gömör-Szepesi Érchegység (mai hivatalos elnevezése: Szlovák Érchegység - Slovenské rudohorie) képezi határát. A község bányája is ebben az érchegységben található. Rozsnyótól a Tetőcske, hivatalos nevén Rudnai domb (Rudniansky kopec) választja el, amely domb legelőként szolgált és szolgál. Tehát úgy is mondhatjuk, hogy a keleti határt a Tetőcske, a nyugatit pedig a Csetneki patak képezi. A falu fölé északon az Ivágyó hegy (szlovák neve Turecká) magaslik, amelynek legmagasabb pontjáról belátni a közeli és távoli környéket, szép időben látni a Magas-Tátrát, valamint a magyarországi Diósgyőri Vasgyár kéményeit is, ahová a rudnaiak hosszú éveken át fuvarozták a rudnai erdőben kikapart, valamint később a bányából kitermelt vaskövet. A tulajdonképpeni falu - néhány ház kivételével - a jelenlegi települést átszelő főúttól délre terült el, az északi részt Kolónia alkotja, amely a Vén és az Új kolóniá-bó\ áll. E településrészt kezdetben Vén kolóniám álló bányászlakások alkották, amelyeket a század elején a bányaüzem építtetett a rudnai bányán dolgozó bányászok részére. Aránylag rövid időn belül ezután felépült az Új kolónia házai, majd a második világháborút követően gomba módra nőttek ki a családi házak is ezen a részen. Rekenyeújfalu irányában, a község nyugati részén felépült az új családi házakból álló Újsor, az Oncsa1 is. A községben a Kolónián lakókat kolóniások-nak nevezték, az eredeti faluban lakókat pedig falusiak-nak. Ez utóbbiak hosszú ideig lenézték a kolóniások-at, mivel ezek általában szegényebb és zömében betelepült családok voltak. A kolóniások viszont gyakran a parasztok jelzővel illették a falusiakat. A társadalmi s vagyoni különbség azonban az idők folyamán kiegyenlítődött, a kolóniás, illetve falusi jelző csupán annak megjelölését szolgálja, hogy az illető a falu melyik részében lakik. Vallási és nemzetiségi viszonyok a 20. században A település lakossága nemzetiségi és felekezeti szempontból eléggé tarka képet mutat. A 19. században a reformátusok száma volt a legmagasabb, az arány azonban a 20. század végére fokozatosan megfordult, s az 1991-es népszámlálási adatok szerint (759 lakosból) a reformátusok száma a legalacsonyabb (129, 17%), a római katolikusoké a legmagasabb (220, 28,99%), az evangélikusoké pedig 169 (22,27%). Figyelemre méltó az ateisták (74, 9,57%), valamint az ún. meg nem határozottak (167, 22%) magas száma. Míg 1860-ban a 216 lakosú községben a reformátusok voltak többségben (96 református, 70 római katolikus, 50 evangélikus), a 19. század végén a 297 lakost számláló faluban már az evangélikusok (104) száma a legnagyobb, a reformátusoké 92-re csökken, a katolikusoké azonban 97-re nő, s 4 személy pedig az izraelita felekezethez tartozik (Batta 1890, 15). A községben sohasem volt plébánia, valamint lelkész sem lakott soha a faluban, ezek Rozsnyóról (evangélikus) és Berzétéről (református) jártak Rudnára, a római katolikus hívek pedig - nem lévén 21
