L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
4. A temető
Az apósom nagyapja nagyon rósz ember vót, a feleségével együt mindig itak, mindent elitak. Nézeteltérésbe került Csapóékal, úgyhogy börtönbe került, oszt ot is halt meg. Vótak gyerekeik, vót három gyerekük. Oszt amikor meghalt a börtönbe, a három gyerek it marat árván. Gyüt a végrehajtó, mindent elvit a bank, semijek se marat. Oszt amikor az apósom apja hazagyöt a katonaságtól, igen megbetegedet, tífuszt kapót. A Cirbusznénak az anya gondozta a kertbe. Már midenki azt monta, hogy meg fog halni. De ez a Cirbusz néni meggyógyítota őt mindenféle füvekel. Még mamika is monta, hogy milyen füveket főzön neki. No, oszt amikor meggyógyult, ot ált sémi nékül. Oszt öszeismerkedet a feleségével, aki már özvegy vót. Budai Katalin vót a lánykori neve, de már Jakubikné vót, mert férjnél vót öt évig. Öszeismerketek, oszt egybe kerültek. Mamika katolikus vót, atyuska evangélikus vót. Mamikám a Krupinszky házba lakott atyuskával. Mivel a mamika ura meghalt, a Jakubikok már nem akarták, hogy ot lakjon, monták, mer hogy meghalt az ura, menyen ő is. Hát most mit csináljanak? Elment hát az apósom apja az evangélikus papokhoz, monta, hogy milyen nehéz helyzetbe van. Dolgozot az erdőn, kaparták a vaskövet, regei hatói este hatig dolgoztak, de hát kévés vót a pénz a megélhetéshez. No, oszt ahogy elment az evangélikus papokhoz segítséget, kőcsönt kérni, de azok nem atak sémit. Azt monták, hogy nem adnak. No, akor mamika katolikus vót, elmentek a katolikus papokhoz. A katolikus papok atak nekik segítséget, sokat, hogy oszt ők már el tuták indítani a dolgokat adóságra. No, oszt amikor megkapták a pénzt, atyuska azt monta a papnak: „Tisztelendő úr, ha maga nekem adót segítséget, mer elmentem én az én válásomhoz, én árva gyerek vótam, meg nem atak nekem mégse segítséget, no, hát mer it kaptam segítséget, tesék elintézni azt, hogy beálok katolikusnak. Azér, mer magok segítetek nekem a bajba. “ No, oszt ő beált katolikusnak. A pénzt adták vóna úgy is mamikának, de őneki olyan jóleset, hogy segítetek rajtok, hát felajánlota magát katolikusnak. Még mamikával se beszélte meg, de ot mingyár felajánlota. No, oszt akor hozáfogtak váltani meg a kertet. Megváltoták, oszt nekifogtak építeni egy házacskát. De ezt akor, amikor már megváltoták a kertet. Oszt válykot vertek, oszt aból építeték a házacskát. Egy helyiségek vót, de amikor már kifizetők az egész telket, az apósom azt monta akor mamikának: No, már én minden faluba látok nagykeresztet a temetőn, hát tudod mit, csinaltasunk hálából a temetőn a Jóistenek nagykeresztet. Amiér letutuk az adóságot. Akor már megvót a négy gyerekecske. Az apósom akor négy-öt éves vót. Az nagy ünep vót, amikor a pap felszentelte a keresztet. Ugyanúgy vót megcsinálva majdnem a temetői kereszt is, mind it ami a Toronka melet van. De hogy ki csinálta, nem tudom pontosan, de az is lehet, hogy ő, mer igen ügyesen tudót a fával báni, ügyes famunkás vót. Az is lehet, hogy ő... (...) Az apósom mindig emlegete, hogy az anyósom monta mindig, hogy szorgalmas ember vót az apósom, igaz 45 éves korába meghalt, hat gyereke vót, a házhoz már hozáépítet, akor már vót szoba konyha, meg komora vót nekik, meg ól. Azelőt így építeték a házakat. Adatközlőm, apósa elbeszélése alapján, a következőképpen emlékezett a keresztállítás alkalmából rendezett ünnepségre: Nagy búcsút rendeztek akor Rudnán, mikor avaták fel a keresztet. Töb pap is gyöt Rozsnyóról, apácák is gyötek a keresztszentelésre. Meghívták mamikaék a vára-207
