L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

4. A temető

az elhunyt nevét, valamint születési és elhalálozási évét kirakni. Jobb oldalán egy falra erősített fémből készült gyertyatartó van. A gyásztábla alatt két, szin­tén fekete bársonnyal burkolt virágtartó áll a földön, s ezzel egy irányban az ugyancsak fekete terítővei letakart ravatal. Kétoldalt fekete műbőrrel fedett, fémből készült támlás székek állnak, a ravatalozó alatt a padlóburkolat színé­hez igazodó egyszínű szőnyeg. A ravatal végében egy fekete anyaggal leterített kerek asztal áll, rajta horgolt, fehér színű csipketerítő, ezen kristályváza. Mellet­te mikrofonállvány. A helyiségben több helyen is zöld művirágok találhatók. A te­metések alkalmával - függetlenül attól, hogy egyházi vagy polgári - a szervezé­si feladatokat a községi hivatal alkalmazottai látják el a ravatalozóban. A ravatalozó két hűtőkamrával rendelkezik, valamint ebben az épületben ta­lálható egy keverőpult is, amely segítségével egyrészt a hangosítást oldják meg a temetések alkalmával, valamint innen közvetítik a gyászzenét és mindenszen­tekkor a megemlékező, verses-zenés összeállítást. A ravatalozótól északra állt egykor az a fából készült épület, amelyet az adat­közlők különféleképpen, ravatalozóként, kápolnaként, vagy csak fabódéként emlegetnek. Itt helyezték el a faluban, vagy annak határában elhunyt idegene­ket: csavargókat vagy koldusokat. Az építményben szerszámokat is tartottak, s közepén pedig egy fából készült, asztalhoz hasonló alkalmatosság állt, erre fek­tették az elhunytakat. Informátoraim állítása szerint az építményt néhány évvel a második világháború után bontották el. Akadtak beszélgetőpartnerek, akik már nem is emlékeztek erre az épületre, s olyanok is, akik még csak nem is hal­lottak róla. 4.4. Temetői kereszt 36. A temetőrészlet kereszttel télen (1955, Vajkai Aurél. Néprajzi Múzeum, Bp. F-230 419) 205

Next

/
Thumbnails
Contents