L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

4. A temető

az elhunyt nevét, valamint születési és elhalálozási évét kirakni. Jobb oldalán egy falra erősített fémből készült gyertyatartó van. A gyásztábla alatt két, szintén fekete bársonnyal burkolt virágtartó áll a földön, s ezzel egy irányban az ugyancsak fekete terítővei letakart ravatal. Kétoldalt fekete műbőrrel fedett, fémből készült támlás székek állnak, a ravatalozó alatt a padlóburkolat színéhez igazodó egyszínű szőnyeg. A ravatal végében egy fekete anyaggal leterített kerek asztal áll, rajta horgolt, fehér színű csipketerítő, ezen kristályváza. Mellette mikrofonállvány. A helyiségben több helyen is zöld művirágok találhatók. A temetések alkalmával - függetlenül attól, hogy egyházi vagy polgári - a szervezési feladatokat a községi hivatal alkalmazottai látják el a ravatalozóban.

A ravatalozó két hűtőkamrával rendelkezik, valamint ebben az épületben található egy keverőpult is, amely segítségével egyrészt a hangosítást oldják meg a temetések alkalmával, valamint innen közvetítik a gyászzenét és mindenszentekkor a megemlékező, verses-zenés összeállítást.

A ravatalozótól északra állt egykor az a fából készült épület, amelyet az adatközlők különféleképpen, ravatalozóként, kápolnaként, vagy csak fabódéként emlegetnek. Itt helyezték el a faluban, vagy annak határában elhunyt idegeneket: csavargókat vagy koldusokat. Az építményben szerszámokat is tartottak, s közepén pedig egy fából készült, asztalhoz hasonló alkalmatosság állt, erre fektették az elhunytakat. Informátoraim állítása szerint az építményt néhány évvel a második világháború után bontották el. Akadtak beszélgetőpartnerek, akik már nem is emlékeztek erre az épületre, s olyanok is, akik még csak nem is hallottak róla.

4.4. Temetői kereszt

36. A temetőrészlet kereszttel télen (1955, Vajkai Aurél. Néprajzi Múzeum, Bp. F-230 419)

205