L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
3. Temetkezési egyletek
az általuk rendezett polgári temetéseket is. Az első, krónikába bejegyzett polgári temetés egy bányaszerencsétlenség következtében elhunyt fiatal bányászé, Pásztor Lajosé volt, akit 1976. március 3-án temettek. A krónikában nem az elhalálozás, hanem a temetés dátuma szerepel. A jobboldali lapon a következő szöveg áll: “Zápis z občianskeho pohrebu mladého občana našej obce ĽUDOVÍT PASTOR 3.9.1950 4.3.1976 Čest Tvojej pamiatke!" [Bejegyzés községünk fiatal polgárának temetéséről Pásztor Lajos, 3.9.1950 4.3.1976. Tisztelet emlékednek] A bal oldali fekete színű illusztráció egy karbidlámpát ábrázol, amellyel a század első felében világítottak a bányában. Mellette egy égő gyertya, fenyőgally, valamint gyászszalag. Megjegyzendő, hogy Rudnán polgári temetések már jóval a PÜT megalakulása előtt is voltak, itt tehát - a szomszédos községekkel összehasonlítva - viszonylag korán teret hódítottak. Napjainkban is túlsúlyban vannak az egyházi temetésekkel szemben. Annak ellenére, hogy az utóbbiakat 1989-től már nem ellenzi a hivatalos állampolitika, számuk különösebb mértékben nem nőtt meg. Az egyházi temetések leggyakoribbak a reformátusoknál, míg katolikus és evangélikus temetések jóval ritkábbak. Az emberek legnagyobb része nem is tudatosította, hogy a polgári temetéseket az elmúlt rendszerben milyen ideológiai céllal szorgalmazták, mi ellen irányult, ők csupán a gyakorlati oldalát látták, azt, hogy ez a testület nagy segítségükre van az élet egyik legnehezebb pillanatában. Meg kell jegyezni, hogy a község lakosai már ebben az időben nagyon csekély számban látogatták a templomokat. Az viszont tény, hogy a vezető tisztséget betöltő személyeket, valamint a kommunista párt ambiciózusabb tagjait hozzátartozójuk halálakor az ideológiai megfontolás és az érdek vezérelte a temetés megválasztása esetén. Az idős szülők halála esetében is inkább a polgári temetést választották, bár később a síremlékükre rákerültek vallási szimbólumok: katolikusok esetében a kereszt, vagy a korpusz (esetleg mindkettő). A testület túlélte azt a társadalmi rendszert, amely egykor mint az ideológiai harc egyik fontos eszközét életre hívta, s hogy az érdeklődés szinte alig csökkent iránta, elsősorban annak is bizonyítéka, hogy a községben a vallási meggyőződés milyen mértékben van jelen. Ezt a népszámlálási adatok is alátámasztják. Az emberek tudomásul vették, s megszokottá vált számukra, hogy a temetés ezen formája több szempontból is előnyösebb, tehát nem esett különösebben nehezükre, hogy alkalmazkodjanak. Hogy megállapíthassuk, a polgári temetések közkedveltsége milyen mértékben tudható be az 1948-at követő ideológiai harcnak, s mennyire fakad az emberek mentalitásából, esetleg anyagi helyzetének függvénye-e, mélyebb vizsgálódást igényel, ezért jelen munkám-186
