L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
3. Temetkezési egyletek
3.3. Polgári Ügyek Testületé A községben az első polgári temetés 1966. szeptember 13-án volt, amikor Dúl Mihályt a helyi kultúrház nagytermében ravatalozták fel. Később a polgári temetések száma fokozatosan növekedett, azonban a kultúrházból Dúl Mihályon kívül már csak egy személyt - Korčok Gusztávot 1977-ben - temették, akit szintén ugyanitt ravataloztak fel. Mindketten tagjai voltak Csehszlovákia Kommunista Pártjának, s mivel vezető tisztséget is betöltötték, a helyi nemzeti bizottság a temetéssel kapcsolatos szervezési feladatok oroszlánrészét elvégezte, levéve ezzel a teher nagy részét az elhunyt családtagjainak a válláról. A polgári temetések száma az 1970-es évekbeli konszolidációs időszakban létrehozott Polgári Ügyek Testületé (a továbbiakban PÜT) tevékenysége következtében növekedett meg. Mielőtt a temetési szertartás helyi változatainak bemutatásába kezdenék, nézzük röviden, valójában milyen céllal hozták létre ezt az országos testületet. Az ideológiai törekvést pontosan megfogalmazták abban a kiadványban, amelynek magyar nyelvű fordítását a pozsonyi Madách Könyvkiadó (akkor az egyedüli magyar kiadó Szlovákiában) 1985-ben jelentette meg Az élet állomásai címmel (Mravík 1985). A könyv összeállítója Jozef Mravík pártideológus volt, aki maga írta a bevezetőt is. A kötet tulajdonképpen egy kézikönyv, amelyet a PÜT helyi csoportjai részére adtak ki az emberi élet három legfontosabb fordulópontja: a keresztelő, az esküvő és a temetés megszervezésének elősegítésére. "A szocialista országok ellen irányuló kommunistaellenes támadások tartalmi beállítottságában épp a vallási propaganda, illetve a vallás és az ateizmus eszmei szembeállítása szerepel vezető helyen” - írja többek közt bevezetőjében az összeállító (Mravík 1985, 8). Nem volt tehát véletlen, hogy életre hívták a PÜT-öt, hiszen annak tevékenységével elősegíthették az egyházi szertartások kiiktatását az ember életének különböző fordulóinak kapcsán, így is gyengítve az egyház befolyását a lakosságra. Már Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusa 1971-ben célul tűzte ki a világnézeti nevelés intenzívebbé tételét, amit később is napirenden tartottak, s egyik legfontosabb részét képezte Csehszlovákia és Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága programjának. Tisztában voltak vele, hogy ha kiterjesztik az ún. tudományos világnézetre nevelést az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó szokásokra, azt mintegy átideologizálva könnyebben hathatnak majd az emberekre. Hiszen a templomi keresztelők, esküvők, egyházi temetések a hivatalos ideológiával ugyancsak szemben álltak, de ezekhez a hagyományokhoz az emberek túlnyomó része nagyon is ragaszkodott. Ezért volt nagyon fontos egy olyan testület megalakítása, amelynek segítségével fokozatosan ki lehetett szorítani az egyházat az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó szertartásokból. Most a kiadvány A gyászszertartás c., a temetésekre vonatkozó részével szeretnék egy kicsit bővebben foglalkozni, mivel e fejezeten keresztül szemléletesen be lehet mutatni azokat a törekvéseket, amelyek érdekében tulajdonkép-182
