L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások

Úgy halotam, hogy a kutyafejű tatárok az Ivágyón háborúskotak, ot estek el, oszt a Török kútnál letek eltemetve. Ot vanak a síijok.

Az Ivágyó szlovák elnevezése a Turecká, azaz “török”, "török-hegy", jóval későbbi, tehát valószínűsíthető, hogy a török kútról kapta. A magyar elnevezés, az Ivágyó sokkal korábban szerepel az írott forrásokban, mint a Turecká. Először Jeuagiohegy (1352), majd Juago hegi (1619), majd Juagio tető (1630) Ivagjo nevű földek (1634). A mai formájában, Ivagyo hegye alakban 1636-ban fordul elő először. “Az Ivágyó ... névelem talán kapcsolatba hozható a személynévként is használatos magyar jobbágy főnévből származó latin jeubagio főnévvel, amely a rozsnyói német ércbányászokon keresztül visszakerülhetett a magyarba" (Kiss 1.988, I: 639). A Turecká elnevezés viszont csak a 20. században tűnik fel és magyar fordításban a mai napig sem használatos.

176