L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások
Anyu vót a putnoki jósnőnél, oszt azt monta, hogy soha töbet nem mene ilyen helyre, ezt mindenkinek tudna ajánlani. Mer hogy azt monta neki apu, hogy ne sírjai, látod, majd meg fagyok, meg milyen nyálkás vízbe vagyok... Az aszonyok azelőt úgy öszefogtak oszt elmentek a jósnőhöz. Meg azelőt a vásárokba is vótak, de most nem halani. Azon adatközlő, akinek fia tragikus körülmények között hunyt el, s mind a mai napig nem derítették ki, ki követte el a merényletet, szeretne elmenni egy jóshoz, jósnőhöz, azonban nincs tudomása arról, hogy manapság foglalkozna valaki jóslással a környéken. A gömörhorkai és a putnoki jósnő is elhunyt már, s a többi adatközlőmnek sincs tudomása róla, hogy ilyen képességű ember élne a környéken. Olyasmit hallottak, hogy a gömörhorkai jósnő lánya is jósolt egy ideig, de most már ő sem. 2.13. További, halállal, halottakkal kapcsolatos hiedelemtörténetek Ebben a fejezetben azokat a hiedelemtörténeteket teszem közzé, amelyek az eddigi fejezetekből kimaradtak. A történetekben adatközlőim vagy saját élményeiket mondják el, vagy pedig azokat, amelyeket valakitől hallottak. Szinte valamennyi adatközlőm elmondta, hogy több esetről is hallott, de ezek nagy részét elfelejtette. Legidősebb adatközlőm is megjegyezte: valamikor igen sokat tutam pedig, az idősebek igen sok ilyen esetet beszéltek. Régen rengeteget beszélgetünk. Akor vót jó, amikor tojúfosztások vótak, oszt ot monták az aszonyok a mindenféle dolgokat. A halotakról is igen sokat tudtak mesélni. Sokszor még haza se mertünk igen gyöni, úgy féltünk. Amíg gyerek vótam, én is sokat jártam a mamával, és azér szeretem járni, mer csinálták a mákoskukuricát. A történeteket mind a mai napig mesélik egymásnak az emberek (lényegében korra, nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül), s ha valakivel történik valami és elmondja másoknak, legtöbbször azok is tudnak hasonló példát felhozni. Akikel beszélgetem, akiknek elmontam, hogy mi történt, majdnem mindenki mesélt valami hasonlót - mondta például egy fiatalabb adatközlőm. Az emberek túlnyomó része elhiszi a történeteket, s inkább a férfiak kételkednek bennük. Köztük is akadnak azonban olyanok, kiknek kételkedése csak addig tart, míg velük is nem történik valamilyen hasonló, különös dolog: Én halotam ezt is azt is, csak halotam ilyeneket, de ez nem lehet igaz. Sokan azt monták, hogy zörgöt a halót a pádon, hogy othon járt a halót, de lehet, hogy csak a macska vót, vagy az eger. ❖ Én se hitem vóna el, ha nem látam vóna én is, Ahogy nagyapám meghalt, én utána az ő ágyába alutam, amikor gyerek vótam, de soha nem éreztem sémi ilyet, csak most. Ha nem látam vónam, én se hitem vóna el. 164
