L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások
rľteni az elhunyt családtagnak az asztalnál, legtöbbször azon a helyen, ahol halála előtt is ülni szokott. A tányérjára többen ételt is tettek, amit otthagytak éjszakára, s csak reggel rakták el: Meg nem csak akor [a torok alkalmával - LJ.I. megj.], de karácsony estéjén is mindenbői egy csöpet szetek a kistányéra, hogy az azé a hozátartozóé, aki már meghalt. Ez a szokás lényegében a mai napig él a faluban, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül. Van, aki csak a halált követő első karácsonykor, illetve az elhalálozás első évfordulóján terít meg. Egy katolikus adatközlőm a férje halálát követő első karácsonykor terített meg, és egy másik, szintén katolikus informátorom konkrét példát is felhozott: Első karácsonykor én tetem eszcajgot amikor az uram meghalt. Neki is odatetük az asztalra a tányírt, hogy it legyen köztünk. (...) néni is emiegete, hogy ők is tetek, amikor (...) bácsi meghalt, az apja. Meg monták, hogy akor történt is valami a tányíral, hogy valamilyen jelet adót. Hát hogy monták is, hogy it van apu. Rekenyeújfalusi származású, evangélikus szlovák adatközlőm is hasonlóan emlékszik: Halotam, hogy karácsonykor szoktak kirakni ételt, meg a halotnak is megtérítenek, oszt szokták mondani, hogy haloták, ahogy szürcsöli az ételt. De ahoz merésznek kel leni, mer az igen rósz érzés lehet. A fiatal házaspárral és unokáival életében együtt lakó elhunyt nagymama minden karácsonykor hazamegy, a hozzátartozók ilyenkor mindig tapasztalnak valamilyen furcsa dolgot, ahogy arról egyik fiatal, római katolikus adatközlőm beszámolt: Nagymamama oszt viszajöt karácsonykor is, it ültünk az egészen, még apu is it vöt. Mindig észreveszük, hogy karácsonykor más a levegő, olyan szelőt érzek magam körül, mintha lene it valaki. Elkísírtük aput, oszt ahogy viszagyütünk, leültünk, oszt akor, mintha kinyílt vóna az ajtó, huzat vöt. Mondom is a gyerekeknek, nézétek meg, mintha kinyílt vóna az ajtó, mintha huzat lene. Ők nem mertek kimeni. Oszt utána montam ..., hogy hozal nekem vizet Kiment, oszt akor gyöt visza oszt mongya, hogy anyu, hát nyitva vót a konyhaajtó. Pedig mink bezártuk. Szóval it vót és elment. Gyöt megnézni, hogy örülnek a gyerekek a karácsonyfának, oszt elment. Karácsonykor nálunk úgy vót mindig, míg élt, hogy őjöt be először a karácsonyfához a gyerekekei a szobába. Azóta is karácsonykor én mindig észreveszem, mintha it lene, én se hitem vóna másnak. 2.12.2. A halott etetése, kiengesztelése A halott sokszor amiatt jár vissza, mert kifelejtettek valamit a koporsóból, amit nagyon szeretett volna, ha betesznek mellé. Ezért mindaddig visszajár, amíg 160
