L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások
dig gyertyát, ha világosab vét este. Gyönyörű hódvilágos este vöt, oszt ő készült a farsangi bálba. Hát ahogy fésülködöt, úgy ment el az anya az ablakjok alat. Oszt ő szálát az ablakhoz, oszt híjta, hogy édesanyám, édesanyám, gyöjön be! De eltűnt, már nem láta... Amikor kinyita az ablakot, már eltűnt. Egyik rekenyeújfalusi származású, evangélikus szlovák adatközlőm nagyapja gyilkosság áldozata lett. Az emberek tudták is, ki volt a tettes, azonban bizonyíték hiányában nem vonhatták felelősségre. A meggyilkolt személy többgyerekes családapa volt. Halála után évekig rendszeresen hazajárt. A családtagjain kívül más falubeliek is sokszor látták őt. A fiát gyakran kutya alakjában kísérte: Nekem az mindig hihetetlen vöt, nagyapámat it ölték meg Rudnán, a “Te kerületen” 1930-ba. Azt mindenki tugya. Tuta mindenki, hogy ki ölte meg, de nem lehetet bebizonyítani. Hát az úgy vöt, hogy a nagyapámat megölték egy magdolnai napon. Vöt valahol a mostani Varga-dombon, oszt gyüt haza. Oszt aki fejbevágta őt a fejszével, elment a Magdolnára, oszt ivót, mindenkinek fizetet, hogy lásák, hogy o ot vöt. Ahogy oszt eitemeték nagyapámat, ő 13 évig járt minden nap haza. Akik jártak faér, mindenki láta őtet a halála után. Oszt úgy kísérte apámat, ha mentek. Úgy jártak a teheneket, meg mi, meg sokszor écakára is fel kelet maradni. Oszt azt monta apám, hogy mindig ot vöt melete egy nagy kutya, mindig kísérte. Tizenhárom évig járt visza. Mindig lerakta a tányérokat, az edényeket, oszt mindig így ment. Ki is akarták őt ásni. Oszt ahol vót egy láda is az ágynál, amibe lisztet, kenyeret, meg mit tartotak. Oszt mintha valaki monta vóna, hogy most, oszt csörent az üveg, oszt gyüt is. Oszt ot vót meletek az ágyba. Oszt sokszor nagyanyám is monta, hogy töbször érezte, hogy megfeküte őt. Oszt hogy keletet mondani, hogy meny el, ne csináld. Mindig haloták. De láták is őt sokszor, legtöbször így este. Tőben monták a faluba, hogy láták őt a folyosón. Azt mongyák, hogy azér járt visza, mer nem nyugodot, hogy a bűnöst nem bünteték meg. Utána oszt ki akarták őt ásni, de oszt ment a pap, végigszentelte a lakást, meg mindent, oszt valami kalapot találták, oszt akor azt a kalapot beásták, oszt a pap meg megszentelte, hogy ne járjon töbet, mer a gyerekek meg féltek. Már mindig felkeltek, mikor tuták, hogy gyön. A kocikon vót egy olyan fazék, oszt azon is ült. Nagyanyám mindig monta, hogy már úgy megszokták, hogy 13 évig ezt csinálta. Oszt ahogy a kalapot beásták, utána oszt nem gyöt... A gyilkos az gazdag család vót, oszt nem lehetet sémit csinálni. Oszt az a Gonosz szenvedet a testvére bűneér, akit oszt megöltek a németek ot van a pomníkja [= emlékműve] is. Úgy monták, hogy a testvérének keletet bűnhődni az ő bűneér. Adatközlőim két olyan esetre emlékeznek, amelyek szellemjárással kapcsolatosak és két környékbeli faluban, a szomszédos Kőrösben és a Csermosnyavölgyi Lucskán történtek. Ezeken a településeken bizonyos házakban éjjelenként a tányérok maguktól repültek, vagy pedig forogtak, egy részük az asztal és a székek lába alatt volt, s ott pörgött stb. Mindkét helyre a rendőrség emberei is kimentek, azonban ők sem tudták megállapítani, mi okozta ezt a szokatlan jelenséget. A körösi eset a negyvenes években történt, a lucskai pedig valamivel később, az ötvenes évek vége felé. 158
