L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások
A század első felében sötétedéskor mentek ki az emberek a sírokhoz, miután már elvégezték otthon a házi munkát, megetették az állatokat. Az volt a szokás, hogy a családtagok egyszerre mentek fel a temetőre, fekete ünneplő ruhába öltöztek, az asszonyok fekete kendőt kötöttek, a férfiak fekete kalapot viseltek. A sírokon gyertyát szoktak égetni, de csak a közvetlen hozzátartozó sírján, nem volt szokás ugyanis azelőtt távolabbi rokonokra is gyertyát vinni. Ez csupán az utóbbi 30-40 évben vált gyakorlattá. Ma már, ha a rokonságból esetleg valaki nem gyújt gyertyát, akkor a hozzátartozóknak ez rosszul esik, sokszor sértődések is kialakulnak az ilyen figyelmetlenség nyomán. A gyertyát a botba vetek azelőt is, régen it Rótmanái, az övé vöt régen a bot. Rothmann volt a helyi üzlet tulajdonosa a zsidóüldözés előtti időszakban, az 1940-es évek első feléig. A második világháborút követő időszakban is árusítottak a helyi üzletben gyertyát, azonban nem mindig lehetett kapni, ezért általában Rozsnyón szerezték be. Amint azt a fentiekben már említettem, mindenszenek napján sötétedéskor jártak ki az emberek a temetőre. Ez a gyakorlat azonban fokozatosan megváltozott, főleg a nyolcvanas évek második felétől figyelhető meg az időpont rohamos előretolódása. Ma a lakosság zöme már ebéd után kimegy a temetőre, s abban az időszakban, amikor régebben szoktak kijárni, már alig látni valakit a sírok mellett. Ma már inkább azt szólják meg, aki csak sötétben megy ki a temetőre. Az időpont megváltozását elsősorban az életmód átalakulásával magyarázhatjuk. A ház körüli teendők jellege is nagyban megváltozott, a szövetkezetesítést követően fokozatosan egyre kevesebben foglalkoztak állattartással. Akiknek tehát nem volt állatállománya, az nem volt kötve az esti időponthoz, így hamarabb kimehetett a temetőre. Mivel ezek száma egyre nőtt, ez tovább gerjesztette a folyamatot. A többiek látva, hogy mások sokkal előbb kijárnak, nem akartak lemaradni mögöttük, úgy igyekeztek tehát, hogy ők is minél előbb ott legyenek. Hogy az időpont a legszembetűnőbben az 1989-es rendszerváltást követően tolódott előbbre, annak egy további magyarázata is van. A kommunista rendszerben mindenszentek napja nem számított hivatalos ünnepnek, tehát nem volt munkaszüneti nap sem. Mivel a falu lakosságának zöme Rozsnyón dolgozott, csak azután mehetett ki, hogy hazautazott a munkahelyéről, s még hazament átöltözni, illetve az égetéshez szükséges gyertyáért (ha ritkábban is, de előfordult - inkább nők esetében -, hogy szabadságot vettek ki mindenszentek napjára). Mivel 1989 után mindenszentek munkaszüneti nap lett, az emberek már korábban ki tudnak menni. A gyertyaégetés szokása is nagymértékben megváltozott az utóbbi másfél évtizedben. Azelőtt a hagyományos gyertyát rakták a sírokra, leggyakrabban két fajtáját, mégpedig a négyes vagy hatos csomagolásban kapható vastagabb fehér gyertyát, illetve a dobozban kapható ún. karácsonyi gyertyákat. Ezek különféle színűek voltak. A fehér színű, barna vagy pedig fekete műanyag tégelybe öntött kb. 5-6 cm átmérőjű mécsesek csak a nyolcvanas évek vége felé kezdtek elterjedni, miközben nem is voltak mindig kaphatóak. Az emberek általában már jóval mindenszentek előtt igyekeztek bebiztosítani a gyertyákat vagy mécsese144
