L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások

Nem szabad a halottat sogáig siratni, mert akkor nem nyugszik. Úgy halotam, hogy olyankor a lelke a föld és a túlvilág közöt lebeg, nem bír elszakadni a földiektől, viszajár.

Általánosan ismert hiedelem az is, hogy ha sokat sírnak a hozzátartozók az elhunyt családtag után, akkor az a föld alatt a koporsóban vízben fekszik. Néhány beszélgetőpartnerem szerint olyankor a halott forogni is szokott a sírjában, nem talál nyugalomra, csak kínlódik. A felsorolt hiedelmeket mindegyik felekezethez tartozó adatközlőm ismeri, sőt az egészen fiatalok túlnyomó többsége is hallott róla:

Azt halotam, hogy akinek meghal a gyereke oszt sokat sír, akor a gyerek nem tud nyugodni és vízbe fekszik a sírba.

A hozzátartozóknak gyakran van olyan álmuk, hogy az elhunyt megjelenik nekik, s kéri őket, hogy ne sirassák már, mert akkor nem tud nyugodtan pihenni és a sok könny miatt vízben fekszik: Egyik idősebb, református magyar adatközlőmnek édesapja halála után volt ilyen álma:

Amikor az én apám szegény meghalt, igen sokat siratam én is, oszt ecer álmotam vele. Oszt azt monta nekem álmomba, hogy “ne sírj fiam, ne sírj, mer nekem az igen rósz".

Halotam én is, hogy nem szabad sokáig siratni a halotat, mer ecer az anya igen sirata a gyerekét, oszt úgy álmota, hogy álmába oszt monta neki a gyereke, hogy ne tesék már engem siratni, mer vízbe vagyok már tisztára a koporsóba.

Nem szabad a halottat sokat emlegetni sem, mert akkor sem nyugodhat békében; vallotta egy idősebb, evangélikus szlovák informátorom:

Nem szabad a halotat sokat siratni, mer akor nem tud nyugodni. Mama mindig azt monta, amikor Ida halt meg, hogy egy év múlva már úgy álmota meg, hogy ne sírjon, mer már teljesen torkig van neki a víz, az a könyű, hogy meg fog már fúlni a sok könyú'től. Hogy ne is emlegesék, mer ahányszor emlegetik anyiszor megfordul a sírba. Mer sokáig nem is tuta az apja, hogy mér halt meg a lánya, de az anya tuta, oszt azér sírt.

Ez a hiedelmet a cigány származású adatközlőim is ismerik:

Mongyák azt is, hogy nem szabad sokat siratni, mer akor nem tud nyugodni. Meg a koporsó körül se szabad, azt monták régen, mer hogy akor nem fog megnyugodni a halót, meg anál se, aki igen beteg, mer akor nem tud nyugotan meghalni.

2.9.4. További tilalmak

A koszorú leszedése a sírról. A hiedelmet, mely szerint a temetés után hat hétig nem szabad leszedni a koszorúkat a sírról, mivel akkor rövidesen ismét ha-135