L. Juhász Ilona: Rudna. I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században - Lokális és regionális monográfiák 2. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

2. A halállal kapcsolatos hiedelmek és szokások

róla. Fokozatos kikopása azzal is kapcsolatba hozható, hogy a második világhá­ború után egyre gyakrabban rendezték meg a halotti tort a helyi kultúrházban vagy a tűzoltószertárban. Azt viszont általában másnap reggelig kitakarítva kel­lett átadni, tehát nem maradhatott ott étel sem. Ezen állítást azonban részben cáfolja az az adatközlő, aki szerint a férje számára a tűzoltószertárban rende­zett halotti tor után (1985-ben) még hagytak az asztalon az ételből másnapra: Mink a tűzótó szertárba rendeztük a tort. Amikor akartunk öszepakolni a holmit tor után, akor ángyoka azt mondta, hogy majd elgyövünk hónap, Árvaynak is kel hagyni valamit. Süteményt is, pájinkát is satöbi keletet hagyni az asztalon. Ez szo­kás vót, hogy a tor után nem rakotak el, othagyták a halóinak és csak másnap rakodtak el. A halotti toron elsősorban a halottról beszélgettek, a vele való utolsó élményü­ket mesélték el egymásnak. Ha az elhunyt még nem volt nős, illetve férjezett, akkor a barátai is ott voltak a torban. Egyik adatközlőm mesélte, hogy amikor az ő fia tragikusan elhunyt, a fiatalok a Szocialista Ifjúsági Szövetség nevében is búcsúztatták. így a halotti torra is meghívták őket, nekik külön terítettek. A tort otthon tartották: Amikor Imi meghalt, vót halod tor, de othon, akkor nem csinálták tort a kultúrház­­ba. Ithon vót, úgy, hogy a fiataloknak külön egy hely vót csinálva, az öregebek meg megint külön ültek. A torra a sírásók és a pap is hivatalosak voltak a kántorral, mint ahogy a PÜT részéről búcsúztató személy is a szavalóval együtt. Adatközlőim hallottak olyan esetekről, amikor a halotti toron iszogató embe­rek lerészegedtek vidám nótákat kezdtek énekelni, mulatoztak. Ilyenkor nagyon kellemetlen helyzetbe hozták a hozzátartozókat, kijózanodás után nagyon szé­­gyellték magukat emiatt és a faluban is megszólták őket. Adatközlőim szerint egyébként Rudnán a halotti torokon nem nagyon szoktak egyházi énekeket éne­kelni. Barabás Jenő 1955-ös rudnai gyűjtésében is találtam olyan adatot, amely szintén ezt igazolja: Mikor a temetőből hazajönnek, akkor van a tor. Az elején a halottról beszélget­nek, hogy milyen volt, akármit lehet mondani róla, a toron énekelni nem szoktak, csak ha valaki berúg. “Jaj, de szépek voltatok, amikor etétek a haluskát, jaj, de szépek voltatok, amikor a küszöbön ütetek" - siratta az anya a gyerekeit. A test­vér is szokott siratni. A halotti torok sokszor egy kisebb lakodalommal értek fel és jelentős anyagi megterhelést jelentettek a család számára. A szokás ennek ellenére csak na­gyon lassan szorult vissza. A kilencvenes években azonban hirtelen felgyorsult ez a kikopási folyamat, s ma már szinte alig rendeznek halotti torokat. Ennek egyik fő oka, hogy a község lakosainak jelentős része munkanélkülivé vált, s a családok nem tudják állni ezeket a nagy kiadásokat. 132

Next

/
Thumbnails
Contents