Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)

Hőgye István: A település történetének vázlata 1945-ig

gő colerában” 127-en, egyhetes kortól sok gyermek, nyolcvanegy éves idős korúig. Az 1873-ban 132 elhalálozott személy közül a február 4-én kezdődött és augusztus 30-áig tartó kolerában 98-an haltak meg, míg február 4-e előtt 9-en, augusztus 30-a után 25-en.

Az első világháborúban 100-nál többen vettek részt, kik közül 35-en meghaltak a csatatereken, 5-en rokkantán tértek haza.

1918-ban a cseh csapatok megszállták a községet és vidékét, majd a trianoni szerződés értelmében Kisgérest Csehszlovákiához csatolták. Átszervezték a közigazgatást, a korábbi bodrogszentesi körjegyzőségből a nagygéresihez csatolták. Az 1930-as évektől községi krónikát, emlékkönyvet vezettek, melyet Lenár János községi igazgatótanító kezdett 1931. február l-jén és vezetett 1934. szeptember 1- ig, amikor Szinyérbe helyezték át. Ebből tudjuk, hogy a krónika kezdetekor a községben 286 ház (nagyobb részben náddal fedett) és 1370 lakos volt. Vallás szerinti megoszlásban: 1150 fő református, 187 fő zsidó, 28 fő római katolikus, 5 görög katolikus. Található 15 iparos, 30 kereskedő, 6 szellemi munkás, a lakosság nagyobb része földműves vagy a jászóvári prépostság szőlőjében és fejszési uradalmában napszámos, cseléd. 1932-től a községben villanyvilágítás van. Működik könyvtár, tűzoltóság, énekkar, színjátszó kör. A községnek van körorvosa, postája, megfelelő utak kötik össze Királyhelmeccel, Nagygéressel, ahol a vasútállomás van. A feljegyzések kitérnek szokásokra, ruházkodásra, táplálkozásra, néprajzi érdekességekre. A Magyarországhoz történt visszacsatolás után főleg szociális juttatásokban segített az anyaország, házhelyekhez, lakásokhoz juttatták az igénylőket.

1941-ben a Nép- és Családvédelmi Alapból kezdték építeni az ún. ONCSA- házakat. Az országút mentén egy 88 telekből álló kolóniát alakítottak ki, melyet több részletben Fuchs Nándor sátoraljaújhelyi és Pétervári Szovák József bodrogszerdahelyi vállalkozók építettek. Az építkezés teljes menete, az igénylők beadványai, a szociális helyzetükről készült kimutatások, kölcsönök folyósítása megtalálható a Zemplén vármegyei Közjóléti Szövetkezet irataiban. 32 Ebből közöljük a telep térképét a 88 személy feltüntetésével. 1942. július 10-ig 45 családi ház készült el, a már megjelölt két vállalkozó mellett Morovits Jenő és Balogh Gyula végezték az épületek ács- és asztalosmunkáit. A már felépült és épülő házakban az 1943. évi nyári nagy vihar károkat okozott, ezért a tetőcserepek árát, a tetőzet javítását, az üvegezéseket további közjóléti kölcsönökből fedezték. Az iratokból pontos kép rajzolható ki a község akkori szociális gondjairól. Adorjány Győző református lelkész pártfogásával, segítségével és irányításával készültek a kérelmek, a kimutatások, a javaslatok a segélyek elnyeréséhez, ő készítette el 1941-ben 12 család számára a közös kérelmet az alispánhoz. A családokról a következőket írta: Ádám András 51 éves, 50 %-os hadirokkant, felesége 50 éves, 6 gyermekükkel (19, 6, 1 éves fiúk, 14, 12, 3 éves lányok, és 4 gyermek meghalt), jelenleg egy istállónak készült szűk, sötét lakásban laknak, 1 hold földből, harmados földbérletből, summásmunkából, napszámból élnek. A részükre épített házba

“ Zlt. VI-603/a. Zemplén vármegye Közjóléti Szövetségi ir. 1941-1944. Kisgéresre vontakozó kimutatások és 56/1944. alapszám.

63