Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Viga Gyula: Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában (Összegzés helyett)
meghatározó építményei voltak. Ugyancsak jellegzetességei voltak a korábbi faluképnek a hosszú közös udvarok, porták, amelyek azonban ugyancsak nem voltak ismeretlenek a Bodrogköz más településein sem. A szellemi műveltség homogén jellegét több tényező együttes hatása magyarázza. Egyik ezek közül, hogy a település népessége jobbára természetes szaporodása révén tartotta meg létszámát az elmúlt másfél évszázadban, igen alacsony volt a beházasodás. A lakosság szinte egészében magyar, megőrizve anyanyelvét, identitástudatát, s - zömében - református vallását. Ez utóbbi domináns a jeles napok szokásaiban csakúgy, mint a vallási élet hétköznapjaiban, illetve az emberi élet nagy fordulóihoz kapcsolódó folklórhagyományokban. Kisgéres az északkeleti református tömb egyik karakteres települése, ebben a hagyományában nem hagyható figyelmen kívül Sárospataknak az egész Bodrogközre gyakorolt hatása. A társadalom zártsága erőteljesen konzerválta a szellemi műveltséget, ugyanakkora református iskola jelentősen hatott a szövegfolklór hagyományaira is. A szellemi műveltség tradíciója éppen úgy a Bodrogköz karakteres közösségei közé helyezi a kisgéresieket, mint nyelvük: az utóbbi az északkeleti nyelvjárásterülethez tartozó Bodrogköz egyik legdallamosabb beszélt megnyilvánulása. Vizsgálatunk és a kötet egyes tanulmányai nélkülözni kénytelenek még a Bodrogköz rendszeres néprajzi kutatásának eredményeit, így számos vonatkozásban elsősorban az etnográfia és a folklór egyes kutatási témáinak jól ismert kérdéseire keresik a választ. Megítélésem szerint kötetünk ezzel együtt is eredményesen járulhat hozzá a történeti táj monografikus igényű kutatásának előkészítéséhez csakúgy, mint az egyetemes magyar kultúra tradicionális vonásainak megismeréséhez. A maga eszközeivel igazolja munkánk azt is, hogy a Bodrogköz nem tekinthető a magyar népi kultúra reliktumterületének, s - lassú tempója, ellentmondásossága ellenére - a változás, a modernizáció folyamatainak vizsgálata ezen a vidéken is tanulságos eredményekkel jár. A tradíció és a modernizáció „viszonya” ezen a tájon a gazdaság és a társadalom, egyszersmind a műveltség fejlődésének alapvető problémája a 20. század végén is. Mindez persze további kutatásokat igényel, könyvünk csupán egyik első, szerény eredménye ezeknek a munkáknak. 310
