Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Nagy Géza: Mutatvány Kisgéres szövegfolklórjából
3. A cigányfiuk latinul tanulnak Valamikor, valahun, valamelyik országba élt eccer egy cigányember. Annak vét három fia. Aszongya a legidősebbik fiú eccer az apjának:- Apám, én szeretnék megtanulni latinul.- Hova gondolsz mán! Hova viszed magad, te bibas! - mondja az apja. De a cigánylegény csak nem tágított. Addig beszélt, addig könyörgött az apjának, hogy aggyon neki száz pengőt, hogy elmehessen latinul tanulni, hogy az apja megunta a fiú zsorválását, oszt csak odaadta neki a száz pengőt. El is indult a fiú. Megy, mendegél hetedhét országon át, hegyeken, vőgyeken, erdőn, mezőn keresztül. Ahogy megyen, eccer tanálkozik egy szabaccságos katonával. Ahogy összetanálkoznak, aszongya neki a katona:- Hová mégy, te cigánylegény?- Megyek latinul tanulni - mondja a fiú.- Hát oszt van-é pénzed? - kérdi a katona. - Mer csak pénzér tanítanak meg.- Van bizony! - aszongya. - Van száz pengőm.- No, te cigány - mongya a katona - , annyiér én is megtanítlak. Egy tapodtat se menny tovább. Aszongya erre a cigányfiu:- No jó, ha így van, nem is megyek én sehova.- Csak add ide a száz pengőt. Mehetel is haza. Csak mindég azt mondd, hogy mink hárman. Elment a cigány haza. Mikor hazaért, otthun kérdezi az apja:- No, fiam, hát tucc-é mán latinul?-Mink hárman. Az apjának kimeredt erre a válaszra a szeme. Még a száját is eltátotta. Kérdezett egyebet is a fiutul, de az mindég csak azt hajtogatta, hogy mink hárman. Ez meg annyira megteccett a középső fiúnak, hogy ű is kért az apjátul száz pengőt, mer ű is meg akart tanulni latinul. Hiába próbálta az apja lebeszélni. Hiába vót minden beszéd, csak elment. Hát ez is ment, mendegélt, hetedhét országon keresztül. Ahogy ment, mendegélt, ü is tanálkozott ugyanaval a szabadságos katonával. Kérdi tülle is a katona:- Hova mégy, te cigány?- Megyek latinul tanulni - mongya a cigányfiu. - Van száz pengőm, ezér biztosan megtanítanak.- Ne menny tovább egy lépést se - mongya a katona. - Majd én megtanítlak. No, add csak ide a pénzt! Ha hazamégy, mindég csak azt mondd, hogy félsajtér! A cigány erre odadta a pénzt, oszt elindult hazafelé. Mikor hazaért, tülle is kérdezi az apja, hogy tud-é mán latinul. De ü is mindég csak azt hajtogatta, hogy félsajtér. No, hogy csak ezt hajtogatta, hát ez meg annyira megteccett a legkissebbik fiúnak, hogy ü is elhatározta, hogy elmegy ü is latinul tanulni. Ment, mendegélt a legkissebbik cigányfiu is hetedhét országon keresztül. Ahogy a két báttya, hát ü is tanálkozott ugyanaval a szabadságos katonával. Tülle is kérdi a katona: 291
