Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Nagy Géza: Mutatvány Kisgéres szövegfolklórjából
adni, mely Kisgéresre jellemző volt a közelmúltban, s talán ma is megtalálható valamilyen módon. Mutatványomban közlök balladát, népdalt, húsvéti verseket, népmesét és népmondát. A balladákból négyet adok közre. Az első a legnépszerűbb, s még ma is fellelhető klasszikus ballada. Az országban több száz változata ismert. Vidékünkön is szinte minden faluban megtalálható. A szereplői közül a lány neve a legkülönbözőbb változatokban fordul elő, a lányt teherbe ejtő legény neveként azonban csak egy név (Gyöngyvári úrfi) ismert. A második is nagyon elterjedt, ma is élő ballada. Egyes kutatók szerint a 19. század 20-as, 30-as éveiben keletkezett (Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa. 2. köt. Bp., 1976, 755.). Több variánsa van. Legszebb új típusú balladáink közé tartozik. Igen népszerű ma is, és dalként található meg leginkább. A harmadik, szintén közismert balladában a betyár és a csendőrök szembenállása fogalmazódik meg. A ballada dallama egyébként az új stílusú népdalokhoz kapcsolódik. A negyedik, balladaként közölt dal talán nem is tartozik a népköltészeti alkotások sorába. Viszont eléggé ismert, s a faluban balladaként tartják számon. Mutatványunk legterjedelmesebb csoportja a népdaloké. Ma is ez a legélőbb népdalköltészeti alkotás, s mint ilyen, a legtovább is fog élni, mivel a hagyományozódási alkalmak ma is megvannak, bár jelentőségük az utóbbi időben kissé mintha csökkent volna. Közlésünkben legnagyobb számban a lakodalmi dalok szerepelnek, de megtaláljuk itt a katonanótákat, munkadalokat, kivándorlódalokat is. Annak ellenére, hogy a Magyar néprajzi lexikon nem tartja népi eredetűnek a köszöntők sorában a húsvéti locsolóverseket, nem lenne teljes kisgéresi folklórmutatványunk, ha kihagynánk közülük ezeket. Egyetértek Barna Gábornak a megállapításával ezeknek a verseknek az eredetére vonatkozóan, mely szerint ezek a versek a sárospataki mendikáns diákok ünnepi verseiből váltak a bodrogközi falvak húsvéti locsolóverseivé, de az idők folyamán ezek a versek olyan tartalmi és formai átalakuláson mentek át, melyek hatására népköltészeti alkotásoknak is felfoghatók. A Bodrogköz falvaiban szokás volt, hogy húsvét második napján a fiúgyermekek és a legények felkeresték a lányos házakat, s ott felköszöntötték a lányokat. Az iskolások a délelőtti istentiszteletre hívó harangszóig mondták, mondhatták el köszöntő verseiket, a legények pedig a délelőtti istentisztelet befejezésétől a délutáni istentiszteletre hívó harangszóig köszönthették a lányokat. Verset csak az iskolások mondtak, a legények vízzel locsolták meg a lányokat, de verset nem mondtak. Nős emberek nem locsolkodtak. Az első időkben ezek az iskolások által mondott versek vallási tárgyúak, a húsvéti ünnepekhez kapcsolódók voltak, később azonban a téma megváltozott, mondanivalójuk csak a locsolkodáshoz igazodott. Mutatványként az első időszak verseiből adok közre néhányat, felhasználva itt Viga Gyula Géresben gyűjtött locsolóverseiből néhányat ( Viga Gyula: Hármas határon. Miskolc, 1996,245-259 ). A verses alkotások mellett megtalálhatók Kisgéres folklóijában a prózai alkotások is. E prózai alkotások közül elsősorban a népmeséket és a népmondákat érdemes számba venni. 264
