Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)

Pocsainé Eperjesi Eszter: Kisgéres vallási néprajza

Én Istenem, jó Istenem,

Becsukódik már a szemem De a tiéd nyitva, Atyám,

Amig alszom, vigyáz reám.

Vigyázz kedves szüléimre,

Meg az én jó testvéremre Mikora nap újra felkel Csókolhassuk egymást reggel. Ámen.

Reggeli imádság:

Édes jó Istenem, új napra virradtam A Te áldó szemed legyen ma is rajtam.

Terjeszd ki felettem jóságos kezedet Ne vedd le énrulam soha a szemedet. Ámen.

Én Istenem, felébredtem,

Te őrködtél énfelettem.

Köszönöm, hogy megtartottál,

Új napra virrasztottál. Ámen.

Imádság templomba bemenetkor:

Imádkozni jöttem ide, szent feleséged eleibe,

Mig itt neved ünnepelem, szivemre szállj le, Istenem. Ámen.

Kijövetkor:

Házamba is jöjj el velem, tedd templomoddá Istenem,

Ha áldott volt bejövésem, legyen áldott kimenésem. Ámen.

Étkezés befejezésekor elmondott ima:

Aki ételt, italt adott,

Annak neve legyen áldott. Ámen.

Kisgéres iskolájának története

A település iskolájának a története egészen az államosításig szorosan egybeforr a reformátur egyház sorsával. Annak történeti anyagában követhetők az események egészen 1772-ig, amikor az első olyan iskolamester kerül a faluba, aki ott is lakik. A tudósításból megtudjuk, hogy olyan nagy házat építettek, melynek egy részében lakott a tanító, másik részét istentiszteleti és oktatási célra használták. Az első iskolamester Szanits Mihály volt, akinek az idejében azt is tudjuk, hány gyerek járt iskolába:

„Tudósítás Kis Géresi Helvéta Confessiot tartó Eklésiában levő oskoláról és az oskolában járó fiú és lány gyermekekről és azoknak fiamokról is kik játhatnának ugyan, de kikegy másokra nézve nem járnak. A Kis Géresi Eklésiában vagyon: A

259