Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)

Pocsainé Eperjesi Eszter: Kisgéres vallási néprajza

Virrasztóban résztvevők imádsága:

Szent és igaz Isten, úgy tetszett a Te akaratodnak, hogy magadhoz hívd e szemeink előtt fekvő szeretett atyánkfiát, e keresztyén társunkat. Ó, tanítsd meg nekünk e halál által, hogy nekünk is meg kell egyszer halnunk, és itt kell egykor hagynunk földi vándorlásunk színhelyét. Vésd ezt most szivünkbe, hogy igaz bünbánatban, élő hitben és a világ hiábavalóságainak és bűneinknek elhagyása által készülhessünk halálunkra, örvendeztesd meg az elhunytnak lelkét mennyei vigasztalásoddal és örömöddel, s teljesítsd be rajta mindazokat a kegyelmi ígéreteidet, melyeket Te szent igédben a benned hívőknek tettél. Testének a föld porában adj csöndes és édes nyugodalmat a feltámadás napjáig, amikor testét leikével egyesítve, vezesd be őt az örökkévalóság hazájába, hol az egész embereket, akik idelenn félelemmel szolgáltak Teneked, mennyei örömmel táplálod örökkön-örökké. Vigasztald meg, Atyám, a hátramaradt gyászoló feleket is, s légy nekik irgalmas Atyjuk, Gondviselőjük, Ápolójuk, Segítőjük és biztos támaszuk; Ne vond meg tőlük segítségedet, s ne hagyd őket magukra, sőt térj hozzájuk jóságoddal, kegyelmeddel, szereteteddel, vigasztalásoddal és gazdag segedelmeddel, hogy egykor majd ők is nyugodt szívvel és boldogan tudjanak meghalni. Óh, hallgass meg minket, jó Atyánk a Te könyörületességed szerint, s a Jézus Krisztus érdeméért; Ámen.

Imádság a virrasztó befejezésére:

Könyörülő Isten, a Te szegény bűnös szolgádat (szolgálóleányod) zörgette kegyelmed ajtaját, kérünk Téged, Atyánk, bocsásd meg néki, amit ellened vétett. Tisztítsd meg az ő szivét és szenteld meg az ő lelkét, hogy örökkön-örökké dicsőítsen Tégedet a mennyeknek országában. Testének és csontjainak adj örök nyugodalmat a földben, hogy nyugodjon békességben az Ur Jézus szent nevében. Ámen.

Koporsó mellett mondandó ima:

Nehéz volt a kereszted, szenvedő Jézusom, de amit rám mértél, szívesen hordozom; Te Krisztus vagy, mégis összerogytál, én kisebb vagyok a parányi pornál. Vittem a keresztem, mert erőt adtál hozzá, ha neked úgy tetszett, most vált áldozattá. Minden bűneimet bocsásd meg e földön; hogy a másvilágon engem sem gyötörjön. Légy irgalmas hozzám, mennynek-földnek Ura, imádkozzál értem, Istennek szent Fia. Ámen.

Búcsú a halottól:

(Ref. Énekeskönyv, 205. dics. Ne szállj perbe énvelem).

Édes anya halt itt ki Ezt nem pótolja semmi,

Kedves jó családja bus könnyel öntözi Nem tudják felejteni.

254