Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)

Boros László: Táj és ember. A falu ökológiai feltételei, táj- és emberföldrajzi összegzés

sorolja a makkos erdővel rendelkező települések közé. Ezért néhány más településhez hasonlóan a falu földesura külső pusztán (Keresztúrpusztán) szerez magának erdőt.

Több forrás utal arra, hogy a 18. század második felében is gyakori volt távoli helyeken a munkavállalás. A már említett jobbágyvallomás (1772) után Molnár András is említést tesz arról, hogy a kisgéresiek munkát vállalnak a királyhelmeci szőlőhegyen. Mások sót fuvaroznak Tárkányból Sóvárra.

Fényes Elek közvetlenül a folyószabályozási munkálatok megkezdése előtti állapotokat12 rögzíti. Kisgéresről ezt irta: „Kisgéres magyar falu, Zemplén megyében, Király-Helmeczhez nyugatra 1/2 mfdnyire: 3 római kath., 1072 ref., 6 zsidó lak. Ref. anyaszentegyház. Szántóföldé 906 hold s bő termékenységü; rétje, erdeje kevés.” A szomszédos Nagygéresen 896 lakosról és 728 hold szántóföldről tesz említést, míg Perbenyik lakossága 468 fő, és 581 hold szántóföld mellett jó rétekkel is rendelkezik. A városias Királyhelmec lakossága 1186 fő volt, s gazdaságát 1475 hold szántóföldjének, szőlőhegyének, híres gyümölcsöseinek (pl. Cseresznye) és kereskedelmének köszönhette.

A 19. század közepén Kisgéresen két nagybirtokos és 245 kisbirtokos 1843 hektár földön gazdálkodott, melyből 31,6 % volt a szántó, 26,2 % a gyep (rét és legelő), 17,8 % az erdő, 2,4 % a nádas és 22,0 % a hasznavehetetlen terület. 1897-re a folyószabályozási, árvízmentesítő és lecsapolási munkálatok eredményeként a szántók aránya 50,1 %-ra nőtt, az erdő 12,7 %-ra (-5,1 %), a hasznavehetetlen terület 8,9 %-ra (-13,1 %) csökkent, míg a gyep gyakorlatilag azonos szinten maradt (3. és 4. táblázat). 1895-ben Kisgéresen 1532 kh (= 873 ha) szántót, 29 kh (= 16 ha) kertet, 978 kh (= 557 ha) rétet, 323 kh (= 184 ha) legelőt, 192 kh (= 109 ha) erdőt, 298 kh (= 170 ha) nem termő területet tartottak nyilván. Az összes földterületekkor 3353 kh (= 1909 ha).

Már az 1772-es investigatio is említést tesz Kisgéres némely lakosáról, kiknek házkertjében kevés gyümölcsfa található. Molnár András (1799) szerint Szentes cseresznyefákból több hasznot vett, mint a szőlőből. Viga Gyula (1996) kutatásai alapján arra a megállapításra jut, hogy amíg Zemplénben (és a Bodrogközben) a szilvásligetek többsége a vízhez közel: egykori árterek mentén, valamint a kertekben húzódik, addig a cseresznye főleg a szőlők, szőlőskertek napsütötte oldalain díszlett. Szentes, Kisgéres, Zemplén és Csarnahó cseresznyéje különösen híres volt. 1895-ben a tágabb értelemben vett Felső-Bodrogközben (Borsival, Szőlőskével, Zemplénnel együtt) 64 534 gyümölcsfát számoltak össze, melyből 460 db (= 0,7 %) Kisgéresen termett. A legnagyobb gyümölcsfaállománnyal ekkor Királyhelmec (4880 db), Nagytárkány (3541 db), Perbenyik (2152 db) és Kiskövesd rendelkezett (5. táblázat). Kisgéresen 1895-ben a gyümölcsfaállomány 30,9 %-át a szilva, 17,4 %-át az alma, 12,6 %-át a körte, 6,1 %-át a meggy, 2,6 %-át a cseresznye képviselte (5. táblázat).

A szegényebb lakosok táplálékszerzésében, kiegészítésében a 18-19. században még szerepet játszott a téli csíkászat: „Némely lakos gazdák, akik keve-12 Fényes Elek 1851, 1853

24