Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)

Siska József: Népi táplálkozás - hagyományos ételek

búzából, sertésből, borból, mézből járó tizeden kívül minden egész telkes job­bágycsaládnak évente két tyúkot, nyolc tojást és tíz kenyeret kellett a premontreiek­hez beszolgáltatni. A résztelkesek a felsoroltak arányos hányadát adták.1 A református egyházkerület 1611-től vezetett Javadalmas Könyve előírta a kál­vinista hiten levőknek, hogy amennyiben egy disznót ölnek telente, akkor egy tyúkot, ha kettőt, akkor egy sódart vigyenek a lelkipásztor asztalához. Kereszte­léstől egy tyúk és egy kenyér volt a pap természetbeni járandósága. Ezen kívül a gyülekezet biztosította az úrvacsorához a bort és a kenyeret.2 Életének utolsó húsz évét bodrogközi birtokán töltő Szirmay Antal (Eperjes, 1747 - Szinyér, 1812) két kiadást megért Hungária in parabolis ... (Buda, 1804, 1807) című munkájában a 18-19. századi magyar konyha jellegzetes étkeit is ismertette korabeli olvasóközönségével. Recens adatok bizonyítják, hogy ezek jelentős hányadát a legutóbbi időkig gyakorta készítették a tájegységen. A következő ételeket sorolja fel ez a mű: cipó, kenyér, fonott kalács, lángos, vakaró, mákos kalács, csőröge, fánk, túrós bélés, loksa, kolbász, hurka, gömböc, szalonna, kocsonya, gulyáshús, kapros káposzta, hajdúkáposzta, töltött káposz­ta, káposztás hús, hajdúkása, tejbekása, levelensült, kaszáslé stb.3 Geőcze Sarolta a Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat Monográfiája című, 1896-ban kiadott összefoglaló munkájában lényegében ugyanazon táplálkozási jellegzetességekről szólt, amelyek az önellátó gazdálkodás felszámolásáig, azaz az 1950-es évekig uralkodó volt az egész vidék népi étkezéskultúrájában.4 Jelen fejezet is ezt az időszakot mutatja be az adatközlők egyre halványuló emléktöre­dékeinek segítségével. Az ételválaszték A 20. század első felében a kisgéresi gazdasszonyok főzőtudománya több változáson ment keresztül. A két világháború alatt és az azt követő ínséges évek­ben a már feledésbe merült, szegényes ételeket is újra készíteniük kellet, mert úgy hozta a szükség. A konszolidáltabb években egyre jobban teret hódítottak a polgári konyháktól átvett ismeretek. Ezek elterjedését jelentősen segítette a kora­beli iskolarendszer. A hat általános megszerzése után a falusi ifjúságnak telente két éven keresztül kötelezően oktattak célszerű, a felnőttéletre előkészítő tan­anyagot. A fiúk a gazdálkodással, a leányok a háztartással, ezen belül a táplálko­zással kapcsolatos legújabb ismeretekkel barátkozhattak. A 20. század első harmadában vált egyeduralkodóvá tájegységünkön a zárt tűzhely, amely más anyagú, más formájú edényeket igényelt, mint a nyílt tűzterű ' A Leleszi Konvent Levéltárának Elenchusa. Magyar Országos Levéltár, Budapest. (MÓL); Urbária et Conscriptiones. E. 156. Leleszi Konvent. 1566. (MOL). 2 Liber Redituum 1611-1623. Conscriptiones 1782. Az Alsó-Zempléni Egyházkerület ingó és ingat­lan vagyonjainak összeírása. 1806. 3 Szirmay Antal 1804. 55-70. * Geőcze Sarolta 1896. 113-147. 210

Next

/
Thumbnails
Contents