Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Boros László: Táj és ember. A falu ökológiai feltételei, táj- és emberföldrajzi összegzés
a termés beérése stb.) évi menetét. A Bodrogközben sokéves átlagban az alma virágzása április 25-e táján kezdődik, a hárs virágzása június 20-25. között veszi kezdetét (a Csallóközben ez két héttel korábban történik). Kisgéres sík területen fekvő település, melynek helyi (mikro)klímája egyveretü, csupán a közeli Helmeci-dombság mutat e téren némi változatosságot. A hegy (domb) északi oldalán néhány nappal később enged fel tél végén, tavasz elején a talajfagy, olvad el a hó. A napsütötte déli lejtőn néhány nappal korábban indul meg a vegetáció (rügyfakadás, csírázás), miáltal pl. a szőlő cukorfoka ott 2-3 fokkal magasabb lehet. Talajadottságok A talaj a szilárd kéreg legfelső, több-kevesebb humuszt tartalmazó, termőképes, laza takarója. Közvetve vagy közvetlenül a talaj termi meg minden szárazföldön élő lény számára a szükséges táplálékot. E termékeny takaró létrejöttét a földtani, kőzettani, domborzati, éghajlati, vízrajzi és biológiai tényezők határozták és határozzák meg. A bodrogközi - a kisgéresi - talajok genetikailag több csoportba sorolhatók. A vulkáni eredetű Tarbucka és a Király-hegy után a Bodrogköz legidősebb képződménye a futóhomok. Ezeken a felszíneken különböző homoktalajok alakultak ki. A magasabb térszínek homokos üledékein gyenge termékenységű (Vili. osztály), kovárványos barna erdőtalajok képződtek (pl. Kisgérestől Ny-ra, ÉNy-ra). Ezen kis foltokban előforduló talajok humusz(szervesanyag-) tartalma csekély, kémhatásuk semleges, esetleg gyengén lúgos. A futóhomokban mindenütt magasabban helyezkedik el a talajvíztükör (főként ha kovárványcsíkok tagolják), mint a környező ártéri síkokon, ami javítja termékenységüket. A Bodrogközben nagy területeket foglalnak el a réti talajok. A réti talajok alapanyaga fiatal. Az áradások alkalmával az ártéren már lassan mozgó vizekből sok finomszemü anyag, főleg agyag és iszap ülepszik le. Ez a gazdag növényzet elhalt részeivel keveredve finomszemű talajjá állt össze. A régebbi üledékek gleytartalma magasabb, ezért ezek a talajok rögösebbek. Ez a típus Zempléntől Királyhelmecig és a Bodrogköz keleti harmadában igen elterjedt. Tipikus gleyes talajok fordulnak elő Perbenyik környékén. Az igazi réti agyag a nedvesség hatására megduzzad és vízzáróvá válik. Ugyancsak gyenge termékenységűek (VII. osztály) az 1 % körüli vagy az alatti szerves anyagot tartalmazó, agyagos vályog, gyengén savanyú kémhatású nyers öntéstalajok. A Kisgéres-Körtvélyes-Örös háromszögben uralkodóak a gleyes öntéstalajok (4. ábra). Kisebb-nagyobb foltokban a Bodrogköz ÉK-i felében (így Kisgéres határában is) az egykor állandóan vízzel borított területeken kotus, tőzeges talajok képződtek. A tipikus kotus, tőzeges rétegek mára azonban jórészt eltűntek, mert vagy kiégtek (a tőzeges rétegek a pácini határban még 1952 nyarán is kigyulladtak), vagy a mélyszántások révén keveredtek és felszámolódtak. 19
