Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Boros László: Táj és ember. A falu ökológiai feltételei, táj- és emberföldrajzi összegzés
ző futóhomokformák kialakulása5. Ahol a futóhomok lösszel is keveredett, ott a löszös homok a buckák alakját konzerválta. Az utóbbi 20 ezer évben a Tisza (és a beléje siető mellékfolyók) sűrűn változtatták medrüket. A felső-pleniglaciálisban a Záhony-Csap környékéről Ny-ÉNynak tartó Tisza - a Királyhelmeci-hegyet északról megkerülve - Kisgérestől nyugatra Nagygéres, őrös, Pácin irányába folyt tovább. A preboreális (10 200-9000 évvel ezelőtt) időszaktól a Királyhelmeci-hegytől délre, Kisgéres helyén, Nagygéres- Pácin—Karos irányába vezetett a Tisza új medre, egészen az atlantikus fázis első feléig. Ekkor egy nagyobb áradás alkalmával a záhonyi határban lévő medréből kilépve ismét ÉNy-nak fordult Lelesz, Zétény, Zemplén község irányába. Ennek a folyásiránynak őrzi emlékét a Tice-meder, amelynek jól fejlett kanyarulatai vannak6. A folyásirányát gyakran változtató, erősen meanderezö (kanyargó) Tisza és Bodrog közben oldalazó erózióval letarolta a bodrogközi homokbuckák jelentős részét. Kisebb eltérésekkel, nagyjából hasonló módon írja le Bogoly János (Királyhelmec, 1992) a Bodrogköz negyed időszaki fejlődésmenetét. ,A negyedidőszak (kvarter) első harmadában a Bodrogköz területének süllyedése nagyon szerény mértékű. Üledékfelhalmozás ekkor alig volt... Jelentősebb süllyedés csak a kornak az utolsó harmadában következik be, elsősorban déli irányban, így a pleisztocén végére a tájat helyenként már 100 méternél vastagabb rétegsor fedi.” Bogoly szerint a legnagyobb hideg 27-22 ezer éve volt, amikor „a gyér növényzet nem tudta a felszínt megvédeni az eróziótól, ezért az uralkodó északnyugati szelek hatalmas mennyiségű kőzetőrleményt sodortak magukkal, helyeztek át. Ekkor és így alakult ki a Bodrogközre oly jellemző homokdombok és -buckák zöme". Ahol a Tisza és a Bodrog hosszabb ideig folyt, a medrek mellett folyóhátakat épített, amelyek mögött rossz lefolyású helyek alakultak ki. Az atlantikumig terjedelmes égerlápok keletkeztek. A szubboreális és a szubatlantikus fázisban tovább növekedtek a lápos mocsarak, amelyet a terület holocénbeli (jelenkori) hosszú süllyedése is elősegített. Amint arról már szó esett, a Tisza és a Bodrog oldalazó eróziójának újabb és újabb futóhomok-területek estek áldozatul, ezzel párhuzamosan a sík, alluviális területek nagysága napjainkig növekedett. A Bodrogköz egyre tagolatlanabb ártéri síksággá vált. A bodrogközi futóhomok vastagsága néhány decimétertől 20 méterig terjed. A futóhomok alapja főként würmkori folyóvízi homok és iszapos homok, melynek szemcsenagysága változó (apró-, kis- és középszemü). A futóhomokban sok a finomabb szemcséjű, a vastartalomtól sötétebb (vöröses) színű, 5-10, esetenként 20—30 cm vastagságú kovárványcsík (sáv), amely kedvezőbbé teszi a fölötte lévő homokréteg vízgazdálkodását, s ezen keresztül termőképességét. Ilyen kovárványos homokot figyelhetünk meg a Kisgérestől nyugatra lévő elhagyott homokbányában. Kisgéres mai közigazgatási határának kialakulása, geomorfológiai-domborzati viszonyai alapján három részre osztható. 1. Legidősebb, legváltozatosabb, legmagasabb része a helmeci Nagy-hegy vulkanikus kőzetekből felépített ÉK-DNy irá5 Borsy Z.— Félegyházi E.-Lóki J. , 1988 6Borsy Z—Félegyházi E.-Lóki J., 1988 16
