Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Balassa M. Iván: Kisgéres települése és építkezése
megfigyelhettem. A Felső-Bodrogközben 1996-ban Bolyban, Nagybáriban, Vékén, Nagykövesden, Perbenyiken, Zétényben figyelhettem meg szórványosan előforduló képviselőiket. Az újabban társas- és csíkudvarnak - az előbbi esetben a házak egymással szemben vannak, míg az utóbbinál csak a telkek egyik oldalán sorakoznak - nevezett formák120 közül a csíkudvarok felelnek meg a Kisgéresen megfigyelteknek. Veszprém megyéből, valamint „a palóc területről",121 másnál „a magyar nyelvterület északi-északnyugati részén és a Dunántúlon" ismert, az utóbbi helyen az egyes székelyföldi városokban fellelhető formákkal való kapcsolatot is felvetik.122 Pedig a Magyar Néprajzi Atlasz jelzi ezt az északkeleti előfordulást is, a Bodrogközből kimutatja a már korábban említett Vajdácskáról, Cigándról Lácacsékéröl - bizonyára Lácáról, de Leleszről, Zétényből és Vissról is. Keletebbre Zsurkon, északra Abarán, nyugatra pedig Erdőhorvátiban és a Hemád völgyében Pányokon ábrázol az Atlasz olyan zárt települést, ahol a portákon jelentősen több lakóépület van.123Magam azabaúji Hegyközben, pl. Alsóregmecen, Kovácsvágáson, Vilyban (Vilyvitány), Füzérradványban, nyugatabbra Baskón stb. tapasztaltam ezt az udvarformát. Szlovákia szinte egész területén ismert, az általános spoločný dvor, dvor mellett a Szlovák Néprajzi Atlasz térképezi a gemain hofés a közös udvar megnevezéseket, az utóbbiak a csallóközi Gútortól (Hamuliakovo) az abaúji Perényig (Perín) mindenütt ott vannak a magyar lakosságú falvakban.124 így nagyon valószínű, hogy itt egy eddig még nem kellően értékelt jelenséggel van dolgunk, és az eredet- vagy okmagyarázatot is módosíthatja egy részletes feldolgozás. Kisgéres másik sajátossága, hogy a kövön kívül gyakorlatilag nem használtak más építőanyagot. Ennek nyilvánvaló oka a határban található, jól felhasználható kő, de addig, míg a környező településekről nem tudunk többet, legfeljebb azt a futó benyomást lehet megfogalmazni, hogy a kővel élés, a kő használata erőteljesebb, mint másutt, akár a közeli Szentesen is. A lakóépületek tüzelőberendezése, úgy tűnik, hamarabb átalakult, mint a Bodrogköz délebbi felén. Gönyey Sándor Semjénben még kályhaszemekböl készült füstfogós belső tüzelésű, ferde füstelvezetős, azaz kabolás kemencét látott125. Karcsán Vajkai Aurél olyat fényképezett, amelyiknél már csak a tapasztott-meszelt füstfogó van benta házban, a kemence, melynek szája jól kivehető, kiszorult a pitvarba.126 Nagy Géza „Bodrogközi tájszótár"-a szerint a kabola....vesszőből font, sárral betapasztott tüzelőberendezés. A tűz alatta szabadon égett, s ez vezette ki a szabadkéménybe a füstöt. A tűzrakás helye előtt ülőke volt, s csatlakozott mellé a sut, a kemence, s később pedig egy falmasina.”127 Az egyházi építkezésekből Kisgéresen szabályszerű táblás kályha használata következtethető ki. Ez nem feltétlenül volt ott a parasztházakban, viszont érde120 Barabás Jenő-Gilyén Nándor, 1979, 19-21. 12' Barabás Jenő—Gilyén Nándor, 1979, 19-21 '22 Bárlh János. 1996, 178 123 MNA1. ,24EAS 51. IX. 8. térkép. 125 Gönyey (Ébner) Sándor, 1931. 13 - 15. ábra. 126 Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára, F.78.739, 1938. 127 Nagy Géza, 1992,146-147. 151
