Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Balassa M. Iván: Kisgéres települése és építkezése
végzett, ‘s már 3 hét múlva a’ tanítói lak zsindely fedőlék alatt állott”. Mint láthattuk, ugyanekkor a templom tetőzetének ácsmunkáját egy újhelyi ácsmester, Szakácsi József vállalta föl.56 Az emlékezettel elérhető időben az épületeknek alapozást készítettek. A fennmaradt épületek is megerősítik ezt. Mintegy ötven centi mélységben és szélességben ásták ki az árkot, és abba rakták a fal egyéb részeihez hasonlóan sárkötéssel a követ. A lapos építőkövet „...úgy össze tutták pásszítani, hogy abba, kérem, abba még szöget nehéz volt beleverni”, ennek ellenére, a sár kötőanyag miatt, az egér könnyebben be tudott jutni. A falazásnál is agyag volt a kötőanyag, még az 1950-es évek elején is ezt használták: „...vót itten a falu határában, ott, ahol vannak ezek az új lakások, vót egy tó, az nyárba, ugye, azért kiszárait, és annak az ajjába olyan finom az a vörös nyirok volt, hogy feleségemmel .amikor építkeztünk, egy nap kilenc szekérrel hosztam. Jó erős ökrünk vót, ahogy csak bírtam, tettem előre, hátra deszkát, subert, úgy monttuk, megpakoltam, hát, ugye, tizenöt-tizenhat mázsás ökrök, a szeker mi vót neki...”. Nem csináltak magas falakat, a „házak el voltak ülve", mint mondották. Hasonló lehetett a helyzet a XIX. század elején, mikor „1814 Esztendőben Májusnak 21 dik napján” úgy határoztak, hogy „...a' Prédikátor Háza egy ölnyivel meg hoszszabbitodjon és 4 sukkal fellyebb emelődjön az egész épület, mivel eddig penészes volta miatt egessegtelen volt. Továbbá két sukkal meg szelesitödve a belső házba oldal szoba rekesztessen".57 A széliében bővítésnél valószínű nem jól alapoztak, mert egy feljegyzés szerint 1834. december 14-én: ,A' Parochialis oldal szoba naponként való lejjebb szállását említvén a’ Prédikátor meg határoztatott, hogy engedvén az idő, a’ felső Szomszéd felől fel töltessék”.58 A gazdasági épületeknél hasonló probléma lehetett:....a Prédikátor Istállójának teteje öszve rogyván meg határoztatott, hogy először hozzá kö hozattasson, és az eddig a tóba épült igen alatson kö falu istálló három sukkal fellyebb épitessen..."59 A fal tetejére került a folyógerenda. A szilárd falazat miatt gyakori volt, hogy a keresztgerenda, a ház hossztengelyére merőleges gerenda alá csak deszkát tettek, a kőfalat „deszkával lefették szépen, van, aki erősebbel, kinek hogy telt, ugye, de az mind deszkára volt téve”. A ház hosszában volt a mestergerenda. A szarufákat a keresztgerendák végébe csapolták be. „És még valamikor nem is szögezték, csak úgy ki tutták úgy módolni, hogy abba beleillesztették a szarufát...'’ A szarufákat felül a kakasülő kötötte össze. Az általánosan használt fedőanyag a nád volt, melyet, mint a korábbiakból kiderült, a falubeliek többnyire a Keresztúrpusztáról szerezték be. A nádfedél készítésével a nádkötők foglalkoztak. Először 1814-ből hallunk róluk: „Ólat kötöknek s’ más 58 Prot. Consistoriális jegyzőkönyv. 52-53. 57 Prot. Consistoriális jegyzőkönyv. 13. 58 Prot. Consistoriális jegyzőkönyv. 30. 58 1828. Május 18. Prot. Consistoriális jegyzőkönyv. 25. 140
