Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)
Balassa M. Iván: Kisgéres települése és építkezése
Kisgéres. Lokális és regionális monográfiák 1. Dunaszerdahely-Komárom 2000 Kisgéres települése és építkezése Balassa M. Iván Település A Bodrogköz Kisgérest is magába foglaló részéről 1784-ben készült az I. katonai felmérés térképlapja .1 Ezen jól azonosítható a templom, kivehető egy szárazmalom, és az is megállapítható, hogy a falu szerkezete egyezik a maival. Az északészakkelet felől, Királyhelmecről érkező út kanyarral fordul be a településre, illetve a fő irányt követve továbbhalad Nagygéresre. A falu főutcája tehát északészaknyugat - dél-délkelet irányú, átmegy a Karosán, és elágazik keletre, Perbenyiknek és délre, ez az út egy újabb elágazás után Semjénbe, illetve Kis- és Nagyrozvágyba megy. A főútvonalra merőlegesen állnak a házak, és ami figyelemre méltó, a telken nemcsak egy épületet jelez a térkép. Sajnos, a fekete-fehér másolat nem teszi lehetővé annak eldöntését, hogy a telek második felében ábrázolt építmény lakóház vagy gazdasági rendeltetésű épület-e (az eredetin ugyanis ezeket eltérő színnek jelölték). Az viszont egyértelmű, hogy a környéken, például Királyhelmecen, Perbenyíkben, Dámócon nem, Lácán és Semjénben (a térkép felcserélte Cséke és Semjén nevét!) viszont nem kizárt, hogy egy portán szintén több épületet jelez az 1784-ben készült térkép. Ez megengedi azt a következtetést, hogy már a XVIII. század végén megvoltak Kisgéresen a közös udvarok. Az elmúlt két évszázadban a település belterülete nem sokat gyarapodott, mindössze egy, az eredeti településmagot nem érintő nagyobb változás történt. A XVIII. században is meglévő telkektől keletre, a Kontyoska nevű határrészen az 1930-as évek végén, mikor a falu a bécsi döntés következtében Magyarországhoz tartozott, az ONCSA akció keretében parcelláztak. A falu akkori bírójának lánya erre így emlékezik vissza: „Édesapám vót bíró akkor. Harmincnyócba begyöttek a magyarok, oszt űtet választották meg bírónak. És az meg ott, az a föd... Nem is ' Coll. XXVI. Sect. 10. 129
