Viga Gyula (szerk.): Kisgéres. Hagyomány és változás egy bodrogközi falu népi kultúrájában - Lokális és regionális monográfiák 1. (Somorja-Komárom, 2014)

Csiki Tamás - Keményfi Róbert: A falu társadalmának és térszerkezetének néhány jellemzője a kapitalizmus korában (1848 - 1945)

művelését végezték).22 (Az utóbbi több mint 1000 holdas birtokán az I. világháborúig a mezőgazdasági napszámosok számára is folyamatos munkalehetőség kínálkozott.)23

A következő, 1920-as és 30-as évtizedben a birtokosok és a birtoktalanok aránya nem változott számottevően. Az előbbiek számát a premontrei rend egykori tulajdonát alkotó Viktor-tanya felparcellázása növelte, amelyből főként a törpebirtokosok, illetve a cselédek részesültek, ami az utóbbiak számának csökkenését is magyarázza.24 (1938-ban a 197 önálló birtokos közül csupán egyetlen fő rendelkezett egy hold alatti haszonbérlettel, tehát kishaszonbérletek létesítésére - ami a napszámosok földhöz jutásának is egyik útja lehetett volna - Kisgéresen nem volt lehetőség, mivel nagyobb birtokok nem voltak a faluban, a református egyházi birtokon pedig továbbra is részes művelés zajlott.)25

Az önálló birtokosok mellett a mezőgazdasági munkások száma is emelkedett, tehát a folytatódó birtokaprózódások következtében mind többen adták fel a töredéktelkeken való gazdálkodást (ezzel a „birtokosi létet"), s kényszerültek bérmunkára, ami a premontrei rend birtokának felosztása után szinte kizárólag a falun kívül történhetett.26 Annak ellenére, hogy Trianon után, majd a világgazdasá-22 A burgonya és az egyéb kapások fontos szerepéről lásd Viga Gyula és Viszóczky Ilona e kötetbeli tanulmányát: 19-20.

23 A Magyar Korona Országainak Mezőgazdasági Statisztikája. II. k. Gazdaclmtár 310-311.

24 Kis I.: I. m. 38. A csehszlovák állam által még 1919-ben meghozott földreíormtörvény keretében - melynek nemzetiségellenes aspektusa is volt - zárolták, majd kincstári tulajdonba vették a premontrei kanonokrend birtokát (más nagybirtok nem volt a faluban - a törvény egyébként 150 hektárban, az erdővel is rendelkező vegyes gazdaságok esetén 250 hektárban maximálta a földbirtokok nagyságát), amelyből, mint említettük, a szántóparcellákat juttatták a legszegényebbeknek, tehát - bár a törvény célkitűzéseiben az életképes, családi gazdaságok kialakítása szerepelt - ez Kisgéresen, miként általában a döntően magyarok lakta járásokban, nem valósult meg. (Kedvező volt viszont a földtörvényhez kapcsolódó Šrobár-féle legelőhasználati szabályozás, amely lehetővé tette a nagybirtokok legelőinek parasztság általi igénybevételét, majd az ezekből történő vásárlást, amivel az 1930-as években éltek is a kisgéresi gazdák, s ami ezáltal ugyancsak a szarvasmarha-tenyésztés feltételeit javította.) Majd a visszacsatolást követően, a még csehszlovák állami tulajdonban maradt földeket - a falusi krónika szerint - „a magyar kormány által nemzethünek nyilvánított" gazdák között osztották szét (a földbirtokmegoszláson ez sem módosíthatott lényegesen), illetve az ONCSA-telep egy részének kialakítására használták fel, (Az 1938-as statisztika a földbirtokreform eredményeként juttatott földek összterületét Kisgéresen 1058 kataszteri holdban jelölte meg - ugyanennyiben a kincstári földbirtok nagyságát -, amit túlzónak tartunk, s ennek csak egy része kerülhetett valóban felosztásra.) Uo. 38., 41., MSK 108. k. 183., 250., a földreformról általánosan, egyoldalú megközelítéssel: J. Vzenilek: Pozemková reforma v Československé republice. Praha, 1924., különösen: 17-30., áttekintően: Dolmányos I.: A kelet-európai földreformok néhány problémája (1917-1939) IV. Csehszlovákiai Agrártörténeti Szemle 1963. 3. sz. 361-375., a visszacsatolást követően a két kormány földbirtokpolitikai tárgyalásaira, a magyar kormányok birtokrendezési koncepciójára, számos konkrét példával: Tilkovszky L.: A csehszlovák földreform magyar revíziója az első bécsi döntéssel átcsatolt területen (1938-1945). Agrártörténeti Szemle 1964. 1-2. sz. 113-138.

4 MSK 108. k. 144. A hitközség birtoka 1938-ban 49 kataszteri hold (ebből 47 hold szántó) volt. Uo. 251.

25 Ennek lehetőségeiről lásd Viga Gy. és Viszóczky I. e kötetbeli írását: 57., a tágabb összefüggésekről pl.: Viga Gy.: Vándormunkások - munkásvándorlások. (A Felső-Bodrogköz interetnikus kapcsolataihoz I.) In: uő.: Hármas határon. Miskolc, 1996. 65-91.

26 MSK 2. k. 523., 48. k. 523., 108. k. 144-145.

99