Liszka József: Szent Háromság egy Isten dicsőségére… A Szentháromság kultusza a szlovákiai Kisalföld népi vallásosságában a szakrális kisemlékek tükrében - Jelek a térben 5. (Somorja-Komárom, 2015)
4. A Szentháromság-objektumok állítási alkalmai és elhelyezkedése a lokális szakrális térben
4. A Szentháromság-objektumok állítási alkalmai és elhelyezkedése a lokális szakrális térben A vizsgált terület Szentháromság-objektumai, azok közül is főleg a Szentháromság-szobrok majdnem kivétel nélkül az adott település valamilyen kiemelt, frekventált pontján állnak. Szentháromság-szobor öt esetben tölt be (talán) határjelző funkciót (Baka, Gány, Kisgyékényes, Pusztafödémes, Szőgyén)48, a lakott területen kívül szinte sehol nem kap elhelyezést (egyetlen kivétel a szenei Szentháromság-szobor, amely a szőlőhegy egyik útkereszteződésében állt, a Szent Márton nevű, középkori templomhoz vezető út mentén. A szenciek a 18. században rendszeresen szerveztek ide körmeneteket, ez a szobor akár egyik állomása is lehetett ezeknek a precesszióknak, vallási szempontból tehát frekventált helynek minősült49. A szobor olykor a falu főutcáján vagy főterén látható (Ebed, Felsővámos, Garamdamásd, Ipolyszalka, Mocsonok, Nagymácséd, Oroszvár, Pereszlény, Pozsonypüspöki), ám a leggyakrabban (52 esetben) a templomkertben vagy annak közvetlen vonzáskörzetében áll50. Noha a szakrális kisemlékeket az idők során igen gyakran áthelyezték, s ennek a folyamatnak a célpontja rendesen a római katolikus templom környéke volt, a Szentháromság-szobrok viszonylatában egyetlen egy esetben sem lehetett ilyen folyamatot bizonyítani. Megjegyzendő, hogy amint általában a szakrális kisemlékek, úgy az adott Szentháromság-szobrok, -oszlopok is alighanem minden településen egyszersmind tájékozódási pontként, olykor helynévként is funkcionálnak (lásd pl. Tallós: Gágyor 2004,115; Tardoskedd: Nagy 2000, 45; Tejfalu: Presinszky-Móricz 2002, 73; Udvard: Nagy 2000, 99). A szobrok állíttatásának indokairól csak szórványos adataink vannak. Ha arról nem tájékoztat a felirat vagy egy alapítólevél (az utóbbiak közül esetünkben egyik sem), akkor legfeljebb a helyi szájhagyományra, illetve az adott objektum ikonográfiái programjára lehetett támaszkodni. Viszont mindkettő legfeljebb közvetett bizonyítékokkal szolgálhat. A szakirodalom alapján a Szentháromság tisztelete és a vele kapcsolatba hozható templomi titulusok, valamint szakrális kisemlékek megszaporodása az ellenreformációtól mérhető, s legnagyobb intenzitásúnak a pusztító járványok időszakában bizonyult (Bálint 1977, I: 392-412). A vizsgált terület Szentháromság-szobrainak egy része állíttatása bizonyíthatóan ilyen fogadalmi indokkal magyarázható. A komáromi szobor állíttatásának egyik indoka kétségtelenül egy ilyen pusztító járvány elhárítása volt. Az érsekújvári szobor felirata, a kísérő „pestisszentek” jelenléte, és a helyi hagyomány is egybehangzóan erről tanúskodik. A gútai szobor felirata ugyancsak arról tudósít, hogy a helybéliek „midőn a vészé- / delmes cholera nyavalya / közülünk sokakat hirtelen / és kínos halállal ragadott el”, fogadalomból állíttatták a templomkertben a Szentháromság szobrát. Egyéb természeti csapás nyomán is keletkeztek szobrok. A vágsellyei Szentháromság-szobor egy szerencsés kimenetelű villámcsapás utáni fogadalomból, a szőnyi pedig az 1863-as komáromi földrengést követően született. Egy dercsikai helyi legenda szerint eredetileg a Szentháromság-képoszlop jelenlegi helyére tervezték építeni a falu templomát, oda volt már készítve az építkezési anyag is. Egy éjszaka azonban valaki áthordta arra a helyre, ahol ma is áll a templom. A Csallóközi Lapok előzetes közleménye alapján 1932. augusztus 15- én „délután 3 órakor [került sor] a Szent Háromság szobor felszentelésére”.51 Némileg hasonló az indítéka a nagymácsédi szobor állíttatásának is, a helyi hagyomány szerint ugyanis valamikor a mostani szobor helyén állt a falu régi temploma (Balázs-Hrbácsekné 1997, 14). A nagycétényi objektum állíttatásának okát a helybéliek a következőképpen magyarázzák: „akkor emelték, amikor egy jómódú gazdát Szusztor Ferencet ki akarták éjjel rabolni. Az asszony épp szoptatott és észrevette a mozgást. Felkeltette az urát, a kilincs fejszével volt alátámasztva, az ajtó mögé zsákokat rakott. Az asszony az ablakon kikiáltotta: »teljes Szentháromság egyisten segíts«, amit a szomszéd Presinszkyék meghallottak. A levegőbe lőttek és emiatt a tolvajok elmenekültek. Ennek tiszteletére állíttatták a szobrot, de ezek után újból kilopták őket.”52 48 Megjegyzendő, hogy itt és most a szobrokról van szó. A Szentháromság-ábrázolást is hordozó képoszlopok, mezei oltárok esetében viszonylag gyakori, hogy egyszersmind határjelölő funkcióval is bírnak (Alistál, Nagyfödémes stb.). 49 Strešňák Gábor szíves szóbeli közlése, amit ezúton is köszönök. 50 Ez természetesen nem helyi, regionális sajátosság. Bálint Sándor általánosságban, igaz, jóval kevesebb ismert objektum figyelembe vételével hasonlót észlel (Bálint 1977,1: 407). Jelen, kvantitatív vizsgálaton alapuló megállapítás lényegében ezt erősíti meg. 51 Csallóközi Lapok 1932.8.10., 3. p. 52 Csuthy András szíves közlése (2015), amit ezúton is köszönök (vö. Buday-Csuthy 2015, 179).
