Liszka József: Szent Háromság egy Isten dicsőségére… A Szentháromság kultusza a szlovákiai Kisalföld népi vallásosságában a szakrális kisemlékek tükrében - Jelek a térben 5. (Somorja-Komárom, 2015)
3. A kisalföldi szakrális kisemlékek feliratai
42 3. A kisalföldi szakrális kisemlékek feliratai építtette újra Pristyák Antal és felesége, Balogh Terézia. A kápolnában ma is látható Szent Antal és Lisieux-i (Kis) Szent Teréz egy-egy olajfestménye. A szentek arcmása állítólag a két donátor, Pristyák Antal és Vargha Terézia vonásait hordozzák magukon (Danczi 1999, 41-42). Másrészt a festők belefesttették az arcképüket különféle bibliai jelenetek szereplői közé, a képet, szobrot felajánlók odafestették magukat valahová a kép sarkába stb. Ez azonban általában inkább szerényen, afféle sarokban meghúzódó jelenlét volt (lásd: 9. kép). A szakrális kisemlékeken megjelenő önreprezentáció sok esetben jóval markánsabb, egyértelműbb. Térjünk azonban vissza a kisalföldi Szentháromság-szobrok feliratainak a bemutatására, azon belül továbbra is a latin nyelvűeknél maradva. További hét felirat, szintén viszonylag rövid szöveggel, általában arról tudósít, hogy a Szentháromság tiszteletére felajánlott objektumot ki és mikor állíttatta (egy alkalommal, az ipolyszalkai esetében a latin nyelvű törzsszöveghez egy magyar nyelvű kiegészítő szöveg is társul: KÉSZÜLT ESZTERGOMBA / PAUL LEONHARD). A nagysallói és somorjai objektumokon az állíttatás évszáma a szövegből kiolvasható kronogrammából állapítható meg. Az 1740-ben állíttatott érsekújvári szobor hármas gerezdű talapzatának mindhárom oldalán egy-egy díszes keretű, a talapzat anyagából (tehát homokkőből) készült, latin szövegű tábla látható. Meglepő módon, jelenleg a homlokzati oldalon, a talapzat Szent Rozália barlangja fölötti mezejében található tábla nem az elsődleges feliratot tartalmazza, hanem egy másodlagosát, mégpedig egy 1876-os felújítás tényét rögzítőt. Az elsődleges felirat a szobor talapzatának bal oldalán található. Megadja az állíttatás évszámát, s röviden a tényt, hogy a Szentháromság tiszteletére fogadalomból állíttatott a szobor. A talapzat további harmadik oldalán egy 1857-es36 renoválás tényét rögzítő következő másodlagos felirat olvasható. A vizsgált térség legkorábbi Szentháromság-szobra a komáromi, amelyet 1715-ben állíttattak a város római katolikus hívői, ahogy az a meglehetősen bőbeszédű latin nyelvű feliratokból kiderül, rögtön két okból is. A szoborcsoport talapzatának déli oldalán (szemből nézve tehát balra) az alábbi latin nyelvű felirat37 olvasható: ANNO MDCCIII. SEDITIOSOS TIMEBAMUS INIMICOS IN HOC AMICUS QUAD MALA MINITANTES BONA FACÉRÉ NOS DOCUERUNT NE NOCEANT ARMA HOMINUM OPE DEI NOS ARMAVIMUS SANCTISSIMAE TRINITATI HANC STATUAM VOTO RECEPIMUS UT PROTECTIONEM AB EA RECIPEREMUS ACCEPTAVIT ELICIONEM ET INFESTIS ARMIS HUNC LOCUM NON DEDIT SVCCVSANDVM. 1703. esztendőben féltünk a lázongó ellenségtől, amely azonban jó barátunk volt annyiban, hogy rosszal fenyegetvén, jót cselekedni tanított bennünket. Hogy az emberek fegyverei ne ártsanak, az Isten segítségével fegyvereztük fel magunkat és megfogadtuk, hogy e szobrot állítjuk a legszentebb isteni háromságnak, hogy tőle védelmet nyerjünk. Kegyesen vette fogadásunkat és az ellenséges fegyvereknek nem hagyta e várost lerombolni. A talapzat szemben lévő oldalán pedig az alábbiak: VERUM ANNO MDCCXI NOS ADHUC DEBITORES CREDITOR DEUS PESTI LENTE MORBO AD SANA CONSILIA REVOCAVIT RURSUM NOS AFFLICTA STATUUM TRIAS PRO AVERTANDA MORTALITATAE AD IMORTALEM TRINITATEM CONFVG. INTERCESSORES NOBIS POTENTIORES ELEGIMUS AC NE QUEM EX DILATIONE CONTRA HAMUS BEATUM VOTI REOS NOS CONFIRMAVIMUS QUOD DEBITUM HODIĽ DEO PERSOL VIMUS QUEM SEMPER EXPERTI SUMUS PROMPTUM AD SVCCVRRENDVM. 36 A szobor feliratai az egyes renoválások során változtak, amelyek az Adattárban található dokumentáció segítségével legalább részben nyomon követhetőek. A kapcsolódó szakirodalom ugyancsak tanulságosan tükrözi ezt a folyamatos alakulást, illetve az ebből fakadó félreértéseket is (Chládeková 1997,14-16; SPS-II: 408; Tbain 1932, 25-30). 37 A fordítások Magyary Szulpicz (Magyary 1882; Magyary 1884, 28-32) és Mácza Mihály (Mácza 1992, 24) közleményeinek felhasználásával készültek. A magyar szöveg tördelése csak nagyjából tudja visszaadni az eredeti latin szövegét.
