Liszka József: Szent Háromság egy Isten dicsőségére… A Szentháromság kultusza a szlovákiai Kisalföld népi vallásosságában a szakrális kisemlékek tükrében - Jelek a térben 5. (Somorja-Komárom, 2015)
2. A kisalföldi szakrális kisemlékek Szentháromság-ikonográfiája
2. A kisalföldi szakrális kisemlékek Szentháromság-ikonográfiája 27 22. kép: Rubens Szentháromság-festménye nyomán készült olajnyomat egy alistáli képoszlop képfülkéjében. Újgyalla (1930), illetve ide sorolhatjuk még a formailag egyértelműen azonos naszvadi síremléket (1940). A képoszlopok ábrázolásai közül ehhez további három, nehezen datálható objektum társul: Alistál, Bacsfa, Dercsika. A Rubens-alkotáson a Fiúisten bal tenyerét előrenyújtja, mintegy kézsebét mutatva. Ezeken az objektumok ez a mozdulat nagyjában-egészében megvan. További három, vélhetően szintén ebbe a körbe sorolható objektumon ez a gesztus nem található ugyan meg, de az egyes szobrok kompozíciós összhatása alapján talán mégis ebbe az alcsoportba sorolhatóak: Baka (1865), Udvard (1899) és Zsitvafödémes (1925). Formai egyezések alapján több szoborról is feltételezhető, hogy vélhetően egyazon műhelyben készültek. Mindenképpen közös műhely, mester alkotásának tűnik a csallóközcsütörtöki és a deáki objektum (23-24. kép). Ugyancsak egyazon, de nem az előbbi műhely terméke a farnadi (25. kép), valamint a kurali, nyitracsehi, pereszlényi és újgyallai szobor (26-27. kép). Amennyiben a képoszlopok fentebb már érintett festményeit is vizsgálatunk tárgyává teszszük, formai alapon itt is megállapítható, hogy legalább a bacsfai és a dercsikai alkotás egyazon kéz 23. kép: Az 1900-ban állított csallóközcsütörtöki Szentháromság-szobor központi témája. 24. kép: Az 1905-ben állított deáki Szentháromság-szobor központi témája.
